Nagykörút Blog

Peripatetikus reflexió a Várkert Bazárról, de főleg nem arról

2014. szeptember 01. - nagykörút_blog

Nem utoljára fogtok olyan posztot kapni, ahol a löncshús állagától eljuthatunk egészen a kilencedik dimenzióig. Holisztikus bloggerkedés, 101.

Augusztus 29-én, pénteken, amikor másodszorra is sikerült átadni a Várkert Bazárt, épp a várban voltam, s lefele sétálva tehettem magamévá a megújuló hagyományt. Nem akarok sokat írni a objektumról, elég sok alapos beszámoló született már, olvassátok azokat. Ahogy arról is, hogy másodszorra, sőt hírek szerint harmadszorra is sikerül majd átadni. Erről azok az együttesek jutottak eszembe, akik adnak vagy öt feloszló koncertet, majd utána évente egy reunion-t, hogy különlegesnek érezzük magunkat. Tulajdonképpen a blogot is be kéne most zárni, aztán csinnadrattával újra megnyitni, bulival, emlékplakettel, kiskutyával és lóval. No de nem ez a lényeg: mivel hatalmas volt a tömeg és a jelenlét, ezért persze minden le volt zárva, így elsétáltam a felső rakparton a Batthyány térre.

Nagyon rég nem ért itt talajt a lábam, és a szokásos háború az autósok, biciklisek (korisok, gördeszkások etc.) és gyalogosok (babakocsisok, járókeretesek etc.) közt menetrend szerint rendben zajlott.

Mi a frászkarikát akarok ebből kihozni, hogy ne a szokásos 'szeressük egymást gyerekek' poszt jöjjön ki (kicsit mégis az fog)? Régen meggyőződéssel hittem, véltem és gondoltam, hogy alapvetően az egyéni döntéseink határozzák meg az életünket, amiért érdemes is felelősséget vállalni. Idegesített, ha valaki struktúrákból akart levezetni mindenfajta meghatárzottságot, egyrészt mert ezzel kicsit marxista húrokat pengetett, másrészt meg úgy éreztem, hogy épp a felelőtlenséget segíti elő. Miszerint egyéni döntéseink súlyánál jobban latba esik az épp adott meghatározottság. Aztán eltelt (jó)pár év, és ezek a struktúrák nagyon durván kezdték mutogatni magukat, amiket eltagadni kb. ugyanolyan ideológia lenne, mint ha mindenhatóvá tennénk meg a másik oldalt.

Ilyen a budai felső rakparti tébolyda, ahol a Gyűlölet minden nap óriásit bulizik. Van jogosítványom, vezetni is szoktam, imádok biciklizni, ahogy gyalogolni is szoktam, így az árok mindhárom oldalát ismerem. A legfontosabb talán az volna, ha a résztvevő felek nem vonnák kétségbe azt, amit a másik csinál. Jó dolog autózni (a bevásárlástól, utazástól, szállítástól egészen a beteg Zebulonka házirvoshoz való elcipeléséig), jó dolog kerékpározni (szabadság, szerelem, csak két kerék kell nekem), és sétálni (emberlépték). Az általánosításokat meg hagyjuk, bárkinek, akinek minimális szürkeállománya van, nem mond olyat, hogy "minden autós ilyen" vagy "minden kerékpáros olyan". De mit kezdjen az a bringás, aki fél autók között biciklizni, vagy többször ledudálják, 10 centire mennek el tőle? Ő fel fog menni a járdára, meg az "osztott" ""bicikliútra"" (nem tudom jobban időzőjelbe tenni). Mit lehetne tenni?

Nem gondoltam volna, hogy ezt így valaha le fogom írni, de a struktúrán kell változtatni, mert alapvetően nem az emberek a hibásak. Egy ilyen konstrukcióban soha, de soha nem lesz harmonikus együttlétezés. Addig kell mondani az illetékeseknek, amíg felfogják, hogy a sztereotípiák egymás ellen való kijátszása, vagy a kamumegoldások nem visznek semerre. Nem vagyok autóellenes, de arra is rá kéne jönni, hogy Budapest struktúrájából (ahogy fel van építve!) adódóan alkalmatlan arra, hogy ekkore autós forgalmat kezeljen. Egyes forgalmi szakaszok kis áteresztő képessége miatt kb. 20 kocsi feltorlódása után dugó alakul ki, ami egy vicc.

Van, amit viszont nem lehet, és nem is szabad szabályozással megoldani. Azt, hogy minden résztvevő belássa, hogy egyenértékű játékos a terepen.

Addig is kerüljétek el a helyet bringával, menjetek inkább a Fő utcában és a Bem rakpart felső részén a biciklis jelzésen, ne pedig az utálkozás sárga csíkkal megosztott útján. Hagyjuk már nyugodtan szelfizni a turistákat a parlamenttel.

_______________________________________________________

Változást a budai fonódó villamoshálózat megépítése hozhat, de a hírekből kiszüremkedő tervek itt sem mindig rózsásak, úgyhogy figyeljünk, hogy mi lesz, és ne hagyjuk szó nélkül, ha megint hülyeséget akarnak csinálni (Margit híd).

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr706656961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.