Nagykörút Blog

Nagykörút Blog

"az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak"

Interjú Szik Mátyással, a 2014-es magyar sommelier bajnokkal

2014. szeptember 13. - nagykörút_blog

Időközönként interjúkat is olvashattok a blogon, melyek nem mindig száz százalékban kapcsolódnak Budapesthez, de igényt tarthatnak az érdeklődésetekre. Jöjjön ebből is az első, az idei magyar sommelier bajnokkal.

N.B. - Akik nem ismernek, azok nem feltétlenül tudják, hogy nem borszakértőnek indultál, mást tanultál kezdetben és mást is dolgoztál. Mondanál erről pár szót, ill. hogy honnan jött a sugallat, hogy sommelier legyél?

Igen. Történészként diplomáztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Biztos, hogy otthonról hoztam a bor szeretetét. Korán kiderült, hogy a szaglásom és ízlelésem érzékenyebb mint általában az embereké és szeretek kommunikálni, érdekel a gasztronómia. Nincs még egy terület, ahol ezeknek nagyobb hasznát venném mint a sommelier hivatás. :)

N.B. - Milyen stációi vannak a szakmának, hogyan jut el valaki a magyar bajnoki szintre onnan, hogy mondjuk csak szimplán szereti a jó borokat?

Azért ez ennél jóval összetettebb. Sok-sok tanulás és persze kóstolás. A rutinszerzés a legfontosabb, persze valamennyit számít, hogy valakinek van-e hozzá tehetsége vagy nincsen. A bajnokságon jószerivel a mindennapi munkánk elemeit mutatjuk be, kicsit kiragadva, de a lényeget megtartva. Ha nem dolgozol sommelier-ként, a mindennapokban, nem sok esélyed van egy sommelier bajnokságon. :)

gondolkodós_SZM.jpg

N.B. - Azt hiszem kétségtelen, hogy a helyeden vagy. Azt csinálod, amit szeretsz, és amiben jó vagy. Sajnos ez nem mondható el a magyar emberek többségéről, akik nem szeretik a munkájukat, és a pénzen kívül kevés motivációjuk van. Szerinted a csillagok szerencsés együttállása kell, hogy valaki a helyére kerüljön, vagy kellő kitartással és szorgalommal mindenki eljuthat oda, amiben jó, és amit szeret?

Az életben mindig fontos a szerencse. Hogy valaki rátalál-e, a saját útjára, ahhoz azért kell tudatosság is. Definiálni kell, hogy mihez ért az ember mi érdekli, miben tehetséges, ha pedig megvan a cél akkor keményen kell dolgozni érte. Szerencsésnek tartom magam, de a szerencse forgandó ahogy mondani szokták, az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak…

N.B. - Borszakértőként hogyan alakítjátok a kurrens boros világot, ízlést, azon kívül, hogy ha betérek az étterembe, ahol dolgozol, jó eséllyel olyan italt passzintasz az étel mellé, ami mindkettőt egy magasabb szintre emeli? Van egyáltalán erre ráhatásotok?

Huh, de nagy szavak…persze remélem, hogy van. A szakma mindig előrébb jár mint az átlagos borfogyasztó. De az egész szakmának (borászoknak, szakíróknak, sommelier-knek) van szerintem együttes hatása, a nemzetközi trendek mellett.

N.B. - Hogyan győznél meg egy laikust arról, aki ezt az egész foglalkozást csak üres sznobériának tartja, hogy van értelme?

Mindig azt szoktam mondani, hogy bármit lehet enni meg inni bármivel. Ez igaz. Csak nem biztos, hogy a legjobb íz élmény lesz. Hogyan győzném meg? Mosson fogat és igyon utána egy pohár narancslevet! Na, ugye? :)

N.B. - Mi a véleményed a rozéfröccs-jelenségről? Egyrészt a rozé toronymagasan a legnépszerűbb típus Magyarországon, másrészt mintha május-szeptember között tényleg másról se szólna a piac és a vendéglátás, mint róla? Káros ez? Túlhájpolt lufi, ami ki fog durranni, vagy egyszerűen végre az emberek igényeihez alkalmazkodik a kínálat?

A rozé azért népszerű, mert nem tudsz vele mellényúlni. Mindig ugyanazt kapod tőle, tehát nincs meg benne a „nem fog ízleni” kockázata. Ahhoz, hogy valaki megismerje a saját borízlését, bizony foglalkozni kell a témával. Lehet, hogy találna magához közelebb álló vörös vagy fehér tételt, de ott nagyobb a tévedés jelensége, lévén kevésbé egyenborokról van szó. Lufi? Inkább nemzetközi reneszánsznak mondanám. Persze, hogy le fog csengni. 

N. B. - Nemrég voltál Kínában, ami sok egyéb mellett a világ egyik legnagyobb alkoholfogyasztó piaca, és ahova a magyar bor is igyekszik betörni. Hogy látod az esélyeinket, ill. mik voltak a főbb benyomásaid, mit tudsz mondani a kínai borfogyasztási kultúráról?

Inkább legnagyobb piacának mondanám, de nem alkohol piacának. Nem értenek hozzá és nincs kultúrája. Ez nem a következő 2-3 évben fog kialakulni. A magyar bornak nem mennyiségi versenyben van esélye, hanem minőségiben. Ehhez is fontos persze a jó ár. Kínában nagyon magas vámok vannak a borra, ezt meg kell oldani.

N. B. - Elhozod jövőre is a bajnoki trófeát?

„Légy szerény szerény, a jövőt nem sejtheted”! :) Törekszem a legjobb eredményre!

 

Az interjú elektronikus úton készült, Matyit pedig itt tudjátok követni Facebookon.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr426694433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apuska · http://kocsma.blog.hu 2015.05.11. 19:03:04

Mindig érdekelt, mennyire tanulható ez a szakma, és mennyire ösztönös? Aki borban jó, jó lenne sörben is, és innentől csupán ízlés kérdése? Bárhogy is, nehéz erre nehéz szakmaként tekinteni. :)

nagykörút_blog · http://nagykorut.blog.hu/ 2015.05.14. 14:35:18

Ahogy szerintem Matyi is elmondja, egyrészt ösztönös, másrészről tanulható. Sőt, igazából folyamatos tanulást és önképzést igényel, elvégre a borok sem ugyanolyanok évről-évre.
Most hirtelen rágugliztam, és igen, léteznek Sör Akadémiák, és lehet "sör-sommelier"-nek tanulni. Hogy ez mennyire hülyeség? Van, akit kiver a víz, ha olyan leírásokat olvas, mint ami a Belga "Boros" számban is elhangzik (ezüstös reflexek, kerek savak), de ha van benned egy kis nyitottság, akkor valóban felfedezhetsz árnyalatokat és különbségeket, ami hozzájárul(hat) ahhoz, hogy nagyobb élmény legyen a bor elfogyasztása.
Hogy nehéz rá szakmaként tekinteni? Én nem merném hierarchiába rendezni a "szakmákat". Kétségkívül nem favágásról beszélünk, de vajon mennyire szakma az, ha valaki egész életében a prímszámok elméletével, vagy prózaesztétikával foglalkozik? Kevesebb lenne nélkülük a világ? Igen. Akkor meg nem mindegy, hogy mi "szakma" és nem? :)
süti beállítások módosítása