Nagykörút Blog

Hogyan és miért akar Budapest jobb hely lenni, mint Magyarország?

2014. szeptember 24. - nagykörút_blog

Bede Márton fontos és hosszú cikket írt a 444-re. Kezdhetem rögtön is a magyarázkodással. Miért a 444, miért Bede? Mert ő írta meg, mert ott jelent meg. Az, hogy ezt ajánlom, nem politikai állásfolglalás, statement, hanem olyasvalamire tapintott rá, amit valahol mélyen a blog elindításakor is éreztem, és amit úgy fogalmaztam meg (vagy fogalmazta meg más, ugye), hogy Budapest jobb hely akar lenni, mint Magyarország.

Ahhoz, hogy értelmet nyerjen, amit ez után fogok írni, bizony el kell olvasni Bede cikkét, ami nem rövid, de hosszú. Alsó hangon fél óra, tele történelmi, politikai, szociológiai és kulturális utalások és referenciák hálójával. De ez ne tántorítson el titeket, szánjatok rá ennyit, és ha nem is értetek mindent (ahogy nyilván én sem, mert nem mozgok otthonosan a jelenlegi dél-amerikai belpolitikában), az nem jelenti azt, hogy a lényeg ne jönne át. Ilyen slendriánul megfogalmazva.

A lényeg pedig az, hogy aki egy kicsit is világot látott, tanult, a dolgok összetettségére érzékeny és fogékony, abban szöget üthet a gondolat, hogy valami nem jó, valami félrement ebben az országban. Nem ezt akartuk. Különösen érvényes ez a mi generációnkra, a húszas-harmincas éveikben járókra, akik joggal érzik úgy, hogy a nemzedékek között meglévő egyrészről természetes távolság ma Magyarországon szakadékká nőtte ki magát. Hogy a középgenerációtól fölfelé lévő népesség, és különösen a politikai elit nem azt a nyelvet beszéli, mint amit mi, nem úgy gondolkodik a világról, a problémákról és az örömökről, mint mi. És mégis ők alakítják a mi életünket, szabályaikkal, ízlésükkel és ízléstelenségükkel, házmesterkedéseikkel és örökölt frusztrációikkal. Mi meg - remélem legalábbis - küzdünk az ellen, hogy ne vegyük át ezeket. Megpróbáljuk élni a saját életünket.

Miért van az, hogy egy elcseszett cukrászdában kétféle ÁFA van a termékekre? Miért jönnek ki péntek este az adóhatóságtól instant ellenőrzésre kulturáltan szórakozó emberekhez egy bárba, akik a heti fáradalmat akarják kipihenni? Miért van az, hogy a rendőrség egy nappali, videókamera által rögzített rablás, majd késes fenyegetés után ujjlenyomatot sem vesz, politikai nyomásra viszont minden követ megmozgat más ügyekben? Mindenki tegyen hozzá n+1 példát a "miért"-ekhez.

Budapest viszont akar és kapar. A maga módján, néha kicsinyesen, néha provinciálisan, néha meg világraszólóan. Voltam pár helyen a világban, láttam, hogy miben vagyunk jobbak, miben gyengébbek. Nincs szégyenkezni valónk, amíg van akarat jobbítani.

Annyi dolog van, ami miatt el lehet, és el is kell keseredni, de azt látom, hogy itt, Budapesten lehet, és érdemes izgágáskodni. Azt, hogy még, vagy már, nem tudom. Bízom benne, hogy már, és innentől csak még, még inkább. Hogy a túlszabályozott életet, a felülről ránk kényszerített dogmákat és szavakat egy laza pesties kézmozdulattal lehet lesöpörni, hogy aztán valami újba, izgalmasba kezdjünk. Én látok erre potenciált ebben a városban és a lakóiban, ezért is kezdtem el írni ezt a blogot. Mert lehet tanulni ettől a várostól, lehet becsülni, és nem a "szeressük egymást gyerekek" konfliktuskerülő lábvizében, hanem reflektálva, megszenvedve.

Hát így.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr726728731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.