Nagykörút Blog

Mindenki leköpött gyalogosnak születik?

2014. október 12. - nagykörút_blog

A héten Orosz Péter brillírozó publit írt a Cinkre, arról, hogy a Szabadság hídon megtámadta egy agresszív biciklis. Orosz Pétert egyébként is érdemes olvasni, de a cikke azért is gondolkodtatott el, mert épp azokban a napokban ugyanezeken a helyeken bicikliztem (hála a jó időnek és a bringázz a munkába reggelinek).

A poszt címe egy 2012-es kampány kicsit aktualizált változata, ami bár nagyon fontos és szerintem hasznos is volt, még nem ivódott be elég mélyen a budapestiek agyalapi mirigyébe.

425472_252543868157792_251968074882038_591129_610404864_n.jpg

 

Ha elolvastátok a cikket a Cinken, akkor persze könnyen el lehet annyival intézni, hogy a citromsárga dzsekis hávécsének nem volt gyerekszobája, de Orosz kollega is félreállhatott volna. Azonban minek ilyen könnyen elintézni a dolgot, ha bonyolultabban is lehet róla beszélni? (Főleg mivel a kérdés talán megint kicsit összetettebb.)

Emlékeztek még, amit a struktúrák általi meghatározottságról írtunk? Nos, ennek megfelelően Budáról akartam eljutni biciklivel Pestre, az említett Szabadság hídon át. Én az esetek többségében a Fő utcában megnyitott buszsávot használom, hogy elkerüljem a konfliktust a gyalogosokkal. Sétálni is szoktam, nem szeretem, ha lecsengetnek a járdán. Épp napközben, tökéletes holt időben, a kihalt buszsávban tekerek, amikor először egy taxis, majd egy furgonos ment el mellettem kb. 20 centire hatvan-hetvennel, úgy, hogy, hogy nem volt dugó, és akár egy egész sávval kikerülhettek volna. Nem tették, inkább rám húzták a kormányt. Nem vagyok ijedős típus, megpróbáltam végiggondolni, hogy mire föl ez a nyilvánvaló agresszió. Ha levonjuk az ismeretlen személyes okokat ("Az asszony nyaggat, köcsög a főnök, üvölt a kölyök? Hááát…."), akkor marad a legnyilvánvalóbb: mert ott volt egy biciklis. Mert nem illik a képbe, ez az aszfalt, az ott az autóm, ez itt az én helyem a Nap alatt, takarodjál innen! A helyzet nyilván pár évtizedes szociális és kulturális változásoknak köszönhetően majd módosulhat, de gondoljunk bele: ráhúzzák valakire a kormányt, aki vörös felfestésű vagy elkülönített bringaúton megy? Nem, mert helye van a rendszerben, és ezt már hála az égnek/talán az autósok is el tudják fogadni.

Be kell valljam, a Szabadság hídon bizony én is mindig a déli járdán szoktam átkerekezni. Többször mentem már az úton, de amikor autósok képesek a villamossínen előzni,dudálva, akkor az már nem csak engem, hanem másokat is veszélybe sodor. Viszont meg nem próbálnék senkit lecsengetni, nemhogy leköpni a hídon! Egy vendég nem viselkedhet így.

Egyszóval minden együttérzésem és szimpátiám Orosz Péteré, ugyanakkor a kollektív bűnösség elvének a gyakorlásával és a megbélyegzéssel vigyázzatok, a történelem azt mutatja, hogy általában nem válik be.

Addig, amíg meg nem sikerül átalakítani az emberek gondolkodását (ez sok év, bár valami már megmozdult) erről az egészről, marad az, hogy próbáljuk meg kihajtani a mindenkori városvezetésből, hogy bármilyen átalakításkor, építkezésnél, felújításnál tervezzék be az összes résztvevőt, elegendő és élhető térrel. Amit aztán majd kulturáltan kéne betölteni, de ez legalább már csak rajtunk múlik.

ShareRoad_Sign.png 

UI: citromsárga dzsekis barátunk személyiségi vonásai valószínűleg akkor sem változtak volna szignifikánsan, de egy bringasáv karanténban tartja a defektusait, míg a lovak közé dobott gyeplő (mindenki menjen, ahogy tud) a legrosszabbat hozza ki belőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr466783499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.