Nagykörút Blog

Hogy kerül a Tumblr a kiállítótérbe? Kovács Orsi és Mondik Noémi kiállításáról

2014. október 29. - nagykörút_blog

A héten én is elmentem megnézni Kovács Orsi és Mondik Noémi tumbászművészek kiállítását a Godot Galériába. Aki még nem volt ott, ne ijedjen meg, a galéria az étterem/kávézó fölötti emeleten van, és még kis üveges gyömbért sem kell venni, mert az egész ingyenes.

Egy dolog miatt mentem el: kíváncsi voltam, hogy mi a fenének állít ki két, munkáit az interneten terjesztő alkotó egy klasszikus galéria terében, és ad ez valami pluszt, vagy épp gyengíti az egészet? Apropó, internet és adó. Most úgyis ezen pörög Magyarország azon része, amelyik képes bekapcsolni egy számítógépet. A kiállítás címe "Itt élni nem rossz és itt élni nem jó". Habár az internetadó szimbólum, pont ezért mutatja meg a teljes fényében és tökéletességében azt, hogy hogyan lehet ezt az országot rosszabb hellyé tenni, és hogy a politikai elit mennyire nem áll semmiféle valós kapcsolatban a "mai világgal" és a "mai fiatalokkal".

IMG_1457.jpg

IMG_1459.jpg

Most persze két olyan képet tettem be, ami a mélymagyar depresszió és a vasárnapi rántotthúshoz hasonlatos turáni átok feneketlen kútjába lök minket, azonban vannak szórakoztató, találékony, de persze kevésbé jól sikerült alkotások is. Lőttem még róluk pár képet, de mivel egy kattintással el tudjátok őket érni (vagy nézzétek meg az Index jó minőségű fotógalériáját), és ez egy szubjektív téma, ezért nem is a képekről beszélnék.

Hanem arról, hogy valami ízig-vérig urbánus népművészet (nem, ez nem ellentmondás) van előttünk, ami a nyelvi abszurdra (pl. politikai sajtóközlemény) képi abszurddal felel, ami nagyon egyszerű, de mégis látszódik, hogy sok munka van benne, ami egyszerre keveri a Tumblr-es tizen-huszonévesek világát a nyolcvanas-kilencvenes évek underground punk életérzésével és színvilágával, ami viszont inkább a mostani harmincas generáció tapasztalata.

Olyan, mint ha a kezedben lenne a legújabb, legmenőbb okostelefon, de te önszántadból épp midi minőségű zenét hallgatsz rajta. (Annak, akinek már a midi sem egy értelmes kifejezés: videó, szöveg)

A képek tehát szerintem érdekesek, cukik, elgondolkodtatóak, kedvesek, aranyosak, fiatalosak, trendik, undergroundok, viccesek, szomorúak, de arról nem lettem meggyőzve, hogy ennek egy ilyen galériában a helye. Már maga a nyitvatartás sem túl baráti, aki alkalmazottként hétfőtől péntekig napközben dolgozik, az gyakorlatilag csak szombaton délelőtt tudja megnézni a kiállítást. Nagy meglepetésemre azonban a magamfajta elvetemült blogger mellett az ott eltöltött 30-40 perc alatt kb. 6-7 fiatal fordult meg a Godot-ban. És habár ha lesz még ilyen kiállítás, akkor az elbírna több koncepciót (színek, fények, zenék, performanszok, installáció, bármi - nyilván itt is a pénz hiánya volt az akadály), elgondolkodtatott, hogy az internetről kilépő művészet hogy teremt kapcsolatot az emberekkel, ha már fizikailag ott van előttünk.

Mondik Noémi csinált egy kis alkalmazást, ahol fehérneműben áll előttünk, és arra hív fel, hogy öltöztessük.

IMG_1463.jpg

Ha legyűrtük a szexista gondolatokat, akkor viszont bárki leülhet, kifestheti, sminkelheti, öltöztetheti Noémi babát, amit aztán kinyomtathat két példányban, egy a falra kerül, egyet hazavihetsz. A patron ára ott van számlával, nem kötelező, de lehet rá pénzt adományozni. A mienk is ott figyel a falon, mi a diszharmóniára törekedtünk.

IMG_1452.JPG

Mivel a kiállítás nagyon hétköznapi témákból is válogat, nem nehéz észrevenni, hogy sokszor a pillanatnyi benyomás mozgatta meg a művészek fantáziáját. Noémi baba öltöztetése számomra azt jelentette, hogy itt az alakítás oda-vissza hat: te is tehetsz rá füstös sminket, de ő meg megrajzol, ha szembe ülsz vele a metrón. A kölcsönhatások megléte művész, alkotás és befogadó között nem újdonság, de azért érdekes ebben a környezetben, mert ez az egész az internethez kötődik, ami ugye állítólag virtuális valóság. Nézzünk még bele a vendégkönyvbe.

IMG_1462.jpg

Korábban is mókásnak tartottam a Dancsó Péter (rajongói) - Mondik Noémi cicaharcot, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ez az egész eltépve a http:// láncait, kilép a nyomtatott papírra, ide, a galériába.

IMG_1460.jpg

Az oldal közepén.

IMG_1461.jpg

 

Verdikt: a klasszikus kiállítói tér szerintem nem adott többet a művekhez, az élményhez, de egy nagyon érdekes laborkísérletként szolgált, ahol ebbe a művészeti köntösbe bújtatva újra kiderült, hogy az internetes valóság mennyire mélyen beleivódott a fiatalabb generációk mindennapi életébe, és hogy a virtuális és a kézzel fogható között van átjárhatóság. Ezt kéne egy másik generációnak is felfognia, és ehhez mérten kezelnie., nem pedig úgy, mint ami jelenleg is zajlik, itt a hűvös budapesti őszben.

 

A képek sajátok, a kiállítás pedig november 15-ig látogatható.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr766843669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.