Nagykörút Blog

A Margit körút halott, de élni akar

2014. november 16. - nagykörút_blog

A most tárgyalásra kerülő téma nem a főváros emlékkönyvének legszebb lapja, de muszáj beszélni róla, különben még annyira sem fog semmi történni, mint most. A színtér a nagykörút budai testrésze, az Árpád-házi Szent Margit hercegnőről elnevezett körút, bár jelenlegi állapotában vissza is nevezhetnék Mártírok útjára, ahogy kisgyerekként megismertem.

A Margit körút ma a szegénység, a csőd és a pusztulat kanyargó budai sugárútja. A szegénység, bár sokan nem viselik el a látványát sem, nem bűn, hanem állapot. Ha nem foglalkozunk Buda és az egész város ezen részével, akkor még jobban ránk fog rohadni, és ez bizony meg fogja bosszulni magát, olyan rövid távon, hogy a BMW-s és Bentley-s gépkocsivezetők is észre fogják venni.

998023_539866942741735_891405052_n.jpg

Forrás: 444 Facebook, borítóképek

A kérdés viszont annyira összetett, annyira sok érdeket érint (és sért, így vagy úgy, majd), hogy senki ne várjon igazságbeszédet, meg ökölrázó megmondást, mert az felelőtlenség lenne. Fogalmazzunk meg inkább vágyakat, mert az talán kijelenthető, hogy ami most van a Margit körúton, az senkinek nem jó.

IMG_1445.jpg

Haladjunk a nyilvánvaló tények felől. A Margit körút lepusztult, piszkos, töredezett, szemetes. Ez nem a szokásos eltartott kisujjas látszólagos polgári nyekergés, hanem szimptóma. Egy városrész, amit csak kihasználnak, és lehasználnak, azt senki nem érzi magáénak, ott könnyebben terem mindez. Induljunk el az egyik végről, ami a felújított Margit híd. Amivel sok baj volt és van, de legalább szép lett, bár ugye szerződésben foglalt pont volt, hogy a déli járdán is lesz bicikliút, az is elveszett a nagy felújításban. A másik véglet a Széll Kálmán/Moszkva tér, ami egyes sajtóhírek szerint jó, ha 2016-ra készen lesz. A rá fordított összeg szépen lecsökkent az idők folyamán, miközben azt látjuk, hogy másra rekord idő alatt kerül sok pénz. Végül is csak a főváros egyik legfontosabb teréről van szó, ahol egy nap annyi ember fordul meg, mint egyes vidéki városok teljes lakossága. Miért nincs meg az akarat és a forrás, hogy rendbe tegyék,  és kell egyáltalán emellett érvelni? (vagy most mégis lesz valami?)

IMG_1747.jpg

Végigsétáltam egy novemberi hétköznap estén a Margit körúton. Az eredmény sokkoló volt. Egyrészről: ott nem sétálnak emberek (erről majd mindjárt). Másrészről: csináltam egy kis összesítést, hogy hány és milyen típusú üzlet található a Margit krt-on. Annyit meg kell mondjak, hogy a Mammutnál abbahagytam a számolást, mert a Széna tér - Széll Kálmán tér egy külön konglomerátum.

A módszertanok eltérnek, én egy kalap alá vettem a bezárt, üresen álló a boltot; a bezárt-még-nem-teljesen-lepusztult-de-már-zárva-és-kiadó boltot; a szétrohadó üresen álló saroképületet, és a puccosan felújított, de üresen álló helyiséget is. Ebből nagyjából 16 darabot sikerült összeszámolni. Azonban a maradék se sokkal jobb: kilós ruhák, turizók és irodák Mekkája. Megint csak ne essünk félreértésbe: egyáltalán nem kívánom, hogy a Fashion Street (Deák Ferenc utca) flanca uralkodjon el a városon, de a lepukkantságot regisztrálni kell. Mit csinál a városrész? Alkalmazkodik az igényekhez. Bankok, biztosítók, ingatlanirodák, hivatalok és irodák üvegtáblái csillognak felénk. Tegye fel a kezét, aki szeret okmányirodába, bankba vagy biztosítóhoz ügyintézni járni?

Ezek a helyek mind a célzott közlekedés-mozgás-ügyintézés-menekülés alapelveire épülnek, és a többség fejében, aki nem a villamosból vagy a kocsijából éli meg a Margit körutat, ezek a szeletek maradnak meg. A lehetőségi feltétel adott, hogy sétálni is lehessen, de hát minek, és ki? Miért is van ez így?

IMG_1448.jpg

 Ez a páros oldal, nézzük a páratlant.

IMG_1441.jpg

Mire elég 255 centiméter?

IMG_1442.jpg

 

Tegyük fel, hogy valaki a párjával sétál, és szembe jön az oszlop, meg még egy ember. Tegyük fel, hogy két pár menne el egymás mellett, az egyikük babakocsit tol. Tegyük fel, hogy egy babakocsis pár, három fiatal, a híd bicikliútjára felhajtani akaró biciklis (nincs ugye erre kiépítve semmi), és egy gurulós bevásárló bőröndöt (Révai Nagy Lexikona: 'banyatank') húzó idős hölgy találkoznak. És ott az oszlop. 240-260 centin. Egyszerűen nincs hely, nincs tér.

A Margit körút iszonyú átmenő forgalmat vezet le. Budakeszi, Solymár, Páty, Telki, Zsámbék, Pilisszentiván, Nagykovácsi, Perbál stb. autós népe jó eséllyel feltűnik itt, akár minden nap. Gyakran van dugó, a környezeti és zajterhelés hatalmas, az ingatlanok értéke alacsony. Ami élhetetlen, ott nem fognak élni az emberek, már aki el tud menekülni. A fennmaradó tereket pedig kitöltik az élettelen irodák. A körúti autós forgalomról nem érdemes ugyanakkor indulatosan beszélni, mert ha valahol, itt nincs egyszerű megoldás. Ahhoz, hogy érdemben csökkenjen itt is az autós forgalom, alapvetően kell át- és újragondolni a nagykörút szerepét Budapesten belül, ami az egész agglomerációra kihatással lesz. És megint: ha nem beszélünk arról, hogy egyáltalán mit lehetne csinálni, akkor a helyzet csak rosszabb lesz.

Még egy apró adalék az autózáshoz. A 2008-as hitel- majd gazdasági válság után, és az ebből fakadó életszínvonal csökkenés miatt kimutatható, hogy hosszú évtizedek után csökkent az autósforgalom a fővárosban, sőt, Pesten egyes városrészekből kifejezetten eltűntek az autók. Nem igaz ez Budára, és sajnos nem tudom pontosan idézni a felmérést, és hogy hol olvastam, de abban az szerepelt, hogy egy átlagos jobb módú budai akkor se szállna ki a kocsijából, ha 1000 Ft lenne a benzin literje. Lehet persze sok mindent joggal mondani, hogy dombok, meg hegyek, meg budánlaknivilágnézet, de azért reméljük, hogy ebben is lesz majd elmozdulás.

IMG_1310.jpg

Ismeretlen alkotó műve a II. ker., Ezredes utcában. A képet mi lőttük.

Kevés tér, sokszor elviselhetetlen a forgalom, mi következik ebből? Az emberek nem fognak sétálni a Margit körúton. Miért fontos ez a látszólag bagatell kérdés?

Jane Jacobs: Mire való a járda?

A városi járda önmagában nem jelent semmit. Nem több, mint elvont fogalom. Csak a járdára nézõ, illetve az egészen közeli járdákat övezõ épületek és egyéb felhasználási módok összefüggésében nyer értelmet. Ugyanezt mondhatjuk az utcákról is, abban az értelemben, hogy más célokat is szolgálnak, mint hogy kerekekkel felszerelt jármûveket közlekedtessenek. A városok legfontosabb közterületei, az utcák és a hozzájuk tartozó járdák a városok létfontosságú szervei. Mi jut elõször eszünkbe, ha egy városra gondolunk? Az utcái. Ha egy város utcái érdekesek, akkor a város is az; ha unalmasak, a város is unalmas.

Sõt mi több – és ezzel elérkeztünk az elsõ problémához –, ha egy város utcái mentesek a barbárságtól és a félelemtõl, akkor maga a város is meglehetõsen mentes a barbárságtól és a félelemtõl. Amikor valaki azt mondja, hogy a város vagy annak egy része veszélyes, olyan, mint egy dzsungel, azzal elsõsorban azt akarja mondani, hogy nem érzi magát biztonságban a járdán.

Ám a járdák és az azokat használók nem a biztonság passzív élvezõi, és nem is a veszély tehetetlen áldozatai. A járdák, az õket övezõ felhasználási módok és a felhasználóik a civilizáció és a barbárság városi küzdelmének aktív résztvevõi. A városi utcák és járdák alapvetõ feladata, hogy a város biztonságos maradjon.

Ez a feladat semmiben sem emlékeztet azokra a szolgáltatásokra, amelyeket a kisvárosok vagy az igazi elõvárosok járdái és utcái ellátni hivatottak. A nagyvárosok nem pusztán nagyobb kisvárosok. Nem pusztán sûrûbben lakott elõvárosok. Alapvetõ tényezõk különböztetik meg a kisvárosoktól és az elõvárosoktól, és e tényezõk egyike, hogy a nagyvárosok természetüknél fogva tele vannak idegenekkel. A nagyvárosokban sokkal gyakrabban találkozunk idegennel, mint ismerõssel. Nem csupán a nyilvános helyeken, hanem a saját ajtónk elõtt is. Még az egymás közelében élõk is idegenek, és ez nem is lehetne másképp, hiszen a legkisebb földrajzi területen is nagyon sok ember él.

Egy városrész sikerének leglényegesebb fokmérõje éppen az, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban az utcáin a sok idegen között. Nem szabad automatikusan fenyegetve éreznünk magunkat. Ha egy városrész nem felel meg ennek a feltételnek, akkor más területeken is kudarcot vall, és tonnányi problémát állít saját maga és az egész város elé.

Legszívesebben az egész tanulmány-könyvfejezetet beidézném, de inkább olvassátok el, mert roppant tanulságos. A Margit körút elslumosodása (ejtsd: szlámosodás) a szemünk előtt zajlik. Mert nem akkor van rend és biztonság (és szabadság), ha minden sarkon rendőr van, hanem ha magabiztos, félelemtől mentes emberek használják a köztereket. Ha tehetem, én sem sétálok a Margit körúton. Pedig ott az Átrium mozi, ami újra megnyitott, és terveztem is, hogy megnézem, de mégse visz be a lábam. Ahol olyan filmeket láttam, mint a Honfoglalás (ma sem feledem tanáraim tekintetét, ahogy az internetmentes közép-kilencvenes években kb. 300-400 általános iskolás diáknak mutatnak totálban meztelen nőt - 29:15), vagy a Mátrix. Még a nosztalgia se vitt be.

Mit lehetne tenni? Biztos ismeritek az ehhez hasonló látványterveket, ami a pesti tesót, a Szabad sajtó út - Kossuth Lajos utca - Rákóczi út autópályát alakítaná vissza élhetővé.

Rakoczivillamos.jpg

Forrás: Egy nap a városban blog

Jók az ilyen látványtervek, megdobban az ember szíve, de a valóság aztán az, hogy még a buszsávot se sikerült középre rakni a felújított Ferenciek terén. Lehetne ilyeneket készíteni a Margit körútra vonatkoztatva is, aztán el lehet kezdeni komolyan gondolkodni a részletek felől. Azonban azt se feledjük el, hogy ez nem csupán egy közlekedéstechnikai kérdés, és ezért nem szabad majd mindent megváltó csodát várni a budai fonódó villamoshálózattól, még ha azzal jó irányba is indulnak meg a dolgok (jobb alternatíva az autós közlekedésnek).

Nem fogok P+R parkolókról, dugódíjról, és egyéb hasonló dolgokról írni és gondolkodni, tegyék azt meg az okos közlekedésmérnökök. Amit viszont meg akartam írni, az az, hogy bármilyen komplex és nehéz ügy a Margit körút, (szó szerint) megkerülhetetlen része Budapestnek, aminek nem szabad elengedni a kezét.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr606888405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.