Nagykörút Blog

A vaddisznó-gate rétegei

2015. január 18. - nagykörút_blog

Volt téma bőven az elmúlt másfél hétben, de valahogy nem éreztem úgy, hogy klaviatúrát kéne ragadnom. Aztán az egyik ismerősöm egy ilyen mondattal örvendeztetett meg:

Párizsban túszdráma, Belgiumban és Berlinben kommandósakciók, mi pedig másfél napja nem tudunk elfogni két vaddisznót a belvárosban.

Nagyon tetszett ez a mondat. Egyrészről megvan benne az enyhe elégedetlenség rendfenntartó erőink hatékonysága felé, de valójában – ez már persze az én értelmezésem – vidáman örülünk a magunk kis provincializmusának. Én általában nem szoktam ennek örülni, de ez az a pillanat, amikor viszonylag nyugodtan hátradőlhetünk, és röhöghetünk azon, ahogy szirénázó rendőrautók üldözik a cocákat a flaszteren a Bajcsy-Zsilinszky úton. És nem Kalasnyikovval lőnek le fényes nappal embereket az utcán.

vaddiszno_bp.jpg

Forrás: BNG cover

Pedig a vadkan nem játék. Aki találkozott mondjuk erdőben sétálva, egyedül, vaddisznóval, az tudja, hogy nagyon sok minden lejátszódik benned abban a pár másodpercben, amíg az állat eldönti, hogy neked rontson vagy inkább arrébb menjen. És akkor még nem is beszéltünk az összeesküvés elméletekre éhes magyar néplélek egyik kedvencéről, a Zrínyi-ölő császári vadkanról, bár Szent Imre esete is minimum gyanús. Noha a mémek megint csak remekek, más jutott erről eszembe. Egy képet azért beteszek.

vaddiszno_batman.jpg

Szerencsére többségünk el sem tudja képzelni, hogy Budapesten olyan tragikus terrortámadás történjen, mint ami most nemrég Párizsban. Hogy azért, mert kis halak vagyunk, vagy mert a titkosszolgálatok jól teszik a dolgukat? Nem tudom, de én hiszek M-nek, aki a Skyfall eme alig didaktikus részében Megmondja Azt, Hogy Miért Nehéz A Titkosügynököknek, És Ez Bölcsesség.

Dobtak kézigránátot politikus lakására, lőttek géppisztolysorozatot a zsarupalotára, de úgy nagyjából az az érzése az átlag embernek, hogy nyugi van (más feszültségek és bűnözés persze van dögivel). Az Aranykéz utcai robbantás azonban valahogy nem megy ki a fejemből, holott fiatal kamaszként fogalmam sem volt, hogy mi ez az "olajozás", ki az a Boros vagy a Portik. Ma már tudjuk, hogy hatalmos buli volt olajozni a kilencvenes években, mindenki benne volt, rendőrök, vámosok, politikusok, és az alvilág. Pontosabban persze nem tudjuk, csak tudogatjuk. A robbantás nem terrortámadás volt, mint amit Párizsban láttunk, de 1998. július 2-án ártatlan járókelők is az életüket vesztették, amikor felrobbant a kispolák.

aranykez.jpg

aranykez2.jpg

Elmentem megnézni újra az Aranykéz utcát, egyébként is kedvelem ezeket az eldugott, rég kis belvárosi utcákat.

Épp ott volt egy pénzszállító, aki nem nézte jó szemmel, hogy körbefotózom.

img_2054.JPG

Mások ugye a reflexek.

img_2057.jpg

Az utca sokat őriz a régi Pestből.

img_2077.jpg

A tán sosem létezett – ám pont emiatt a legszebb – Budapest skriblere, Krúdy Gyula, egész elbeszélésfüzért nevezett el az utcáról.

A nők könyvéből

(részlet)

Az én kedvem egy vén ember kedve, aki prémjevesztett, macskabőr bundácskájában összegubbaszkodva üldögél az odvas jegenyetőkén, őszi reggelen, mikor a derek úgy csillognak a fázós almafán a felkelő napban, mint a hamis nők szeme – és vén emberke görbe botocskájával mindenféle vonalakat húzogat a földre, mintha azon régi szemekre gondolna, amelyek egykor Madridban egy erkélyről, fekete legyezőcske mögül reápillantgatának.

Az én éjszakám egy furcsa dáridó, amelyet egy régi vár alatt, a domboldalon, elhagyott temetőben tartanak az éjféli óra felébredő halottai, vén borospincék beomlott falai alatt, széthullott hordódongák fölött, a mécses lángjától bekormozott falmélyedésben ül egy sípos, és mindig, mindig ugyanazt a nótát fújja; piros arcú, fehér üstökű, sárga csizmás lengyel vitézek részegen dőzsölnek, és sarkantyút pengetnek.

Tehát abban az időben, az Aranykéz utcában, a numeró 7-ben lakván, a felhőket, a szeleket és a csillagokat nézegettem, tömérdek bort ittam a Zöld fiaskónál, hogy felejtsek és mindig az aranymívesnére gondoltam, aki hűtlenül elhagyott.

Kraloványi, a színházi súgó, aki a hangászokon kívül egyetlen barátom volt ez idő tájt, kis termete és rossz tüdeje mellett is úgy ivott, mint egy lyuk, kockás nadrágját és rossz kabátját óhajtotta mindig nekem ajándékozni, mert véleménye szerint, a ruhának bűvös ereje volt, benne szabadult meg a kínzó szenvedélytől, amely L. Róza, a nemzet ünnepelt művésznője felé vonzotta, a súgólyukban gyakran eltévesztette a sort a szerelmi vallomások miatt, amelyeket fojtott hangon elmondott őnagyságának, midőn az némi szünetet tartott a játékban, és Szigeti úr egyetlen szót sem kaphatott szerepéből. A nagy Róza néhányszor a súgólyukba rúgott, és véleményem szerint, ez gyógyította ki Kraloványit végzetes szenvedélyéből, nem pedig a kockás nadrág.

Krúdy Gyula: Aranykéz utcai szép napok

A történelem ezen az utcán is átment, ezért egyszerre található itt meg a patináns régi bérház….

img_2061.JPG

…és a nagy letisztultsággal dolgozó parkolóház.

img_2064.JPG

Igen, ez az a parkolóház, ahonnan egykor Boros Tamás is kisétált.

img_2073.jpg img_2074.jpg

Ahogy föl-alá sétálgattam az utcában, kitévedtem a párhuzamos Váci utcába, ahol szokásosan hömpölygött a tömeg. Belegondoltam, hogy ha most itt robbanna fel az a 4 kg TNT, akkor vajon hányan halnának meg?

Temérdek dolog miatt vagyunk nyúzottak és joggal elégedetlenek, de egy pillanatra nagy jóérzés lett rajtam úrrá, hogy vaddisznók rohangásznak Újbudától Újpestig, és mi ezen szórakozni is tudunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr557083071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.