Nagykörút Blog

Le Cool Budapest

2015. február 04. - nagykörút_blog

Lehet, hogy mégis van abban valami, hogy egy jó kapcsolat indulhat némi fintorgással, kérdőjelekkel. (Nem, nem lőjük el a klasszikust.) Nagy Budapest-függőségünk közepette be kell vallanunk, hogy nem ismertük korábban a a Le Cool-t. Egyáltalán mi ez a szinkretista lazulási verseny? "Le" is meg "cool" is? Kétségtelen, hogy ehhez már nem sok mindent tudunk hozzátenni. Nem árulunk el talán nagy titkot, hogy most már mi is szügyig benne vagyunk.

le-cool-logo_options-18-26-442.jpg

A történet Barcelonában kezdődött, 2003-ban, amikor gondoltak egyet, hogy mi lenne, ha elmondanánk a többieknek, hogy szerintünk éppen hol, mi és miért jó a városban? Hogy valamit hozzátegyenek és kiemeljenek abból a kulturális- és programkavalkádból, ami - szerencsére - az európai nagyvárosokat jellemzi. Igen, Budapestet is. Mondanunk sem kell, hogy nyilván az egész önkéntes alapon működik, mindenki munka mellett csinálja az online magazint és a hírlevelet.

A kínálat nemcsak kevés, hanem befogadhatatlanul sok is lehet. Vagy épp beleragadunk a saját szokásainkba, nem fedezünk fel új helyeket, új programokat, új tevékenységeket, hanem ugyanott, ugyanazokkal és ugyanazt csináljuk. Nem mintha ez bűn volna, csak amit soha nem próbáltunk ki, néztünk meg, hallgattunk meg, arról nem tudhatjuk, hogy jó e vagy sem.

A Le Cool egy kicsit reklámos, kicsit PR-es, de valójában egyik sem. Az ajánlók, az interjúk, vagy épp a hetente változó borítók mögött nincsenek fizetett hirdetők, hanem emberek vannak, akik szerint az az adott program valamiért cool. Lehet, hogy szerinted nem az, de ha öt ajánlóból egy nagyon betalál?

A budapesti kiadás 2009-ben indult, azonban az említett önkéntességi morál fogyatkozása miatt 2013 nyarán volt egy leállás, hogy aztán 2014 őszén újra beinduljon a szubjektív várostobzódás. Ma már csak Fruzsi van jelen az alapítók közül. Apropó, ahogy a borítókat megalkotó vizuális művészek hétről-hétre adják egymásnak a stafétát, úgy nincs állandó szerkesztőség, és merev szabályok. Van egy jó ötleted? Ne fogd vissza magad! Aztán ha komolyabban beleártod magad, akkor úgyis érezni fogod, hogy a móka mellett ezért dolgozni is kell.

Mindig is érdekelt a(z eggyel korábbi) századforduló, s nem csupán az időbeli egyezés miatt látok és érzek párhuzamosságokat. A főváros eklektikusságában gyönyörű és csiklandozó, legyen szó építészetről, lakossági mentalitásról, vagy véres hurkáról. Haláltánc egy jógamatracon? Belefér. A hatalom peckes arroganciája, és a fiatalok féktelen szabadságvágya? Jelen van. Mindennapos csalódás, kilátástalanság, elvágyódás? Vagy épp az az érzés, ahogy egy régi bútoron végighúzod az ujjad, s nem zavar a rátelepedő por, mert otthonos? Megéljük minden nap.

Inkább szeretünk kérdezni, mint állítani. A mi generációnk, a mi érzéseink, a mi érdeklődésünk, a mi hibáink.

Megírjuk.

Budapest. Tőlünk. Nektek. Veletek.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr327141757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.