Fotó: Fazekas Krisztina (szerk. Vas Gergely)

Március végén néztem meg a fotós Vas Gergely kiállítását a Fugában, természetesen Budapest-tematikával. Akkor még nem sejtettem, hogy elsősorban nem is ez a profilja, másodsorban, hogy ott lesz, harmadsorban hogy majd egyszer személyesen is egy jót beszélgetünk. Az alábbi interjú június 2-án készült.

A képek Facebook-ról és a saját oldaláról származnak.

- N. B.: Azt írod magadról, hogy 10 éve foglalkozol fotózással. Mivel foglalkoztál előtte? Honnan és miért jött a fotózás?

Előtte informatika és kereskedelem területén dolgoztam egy elektronikai cikkek forgalmazására szakosodott áruháznál. 2003 környékén, amikor Magyarországon is berobbant a digitális fotózás, akkor minden gépet a kezembe vehettem és kipróbálhattam. 2008 óta dolgozom elsősorban fotósként, előtte párhuzamosan mást is csináltam Mondhatni a technikai rész felől jöttem a fotózásba, műszaki iskolát végeztem. A digitális kor szülötte vagyok, most nyögöm az analógot :)

- N. B.: Ez lett volna a következő kérdésem, hogy állsz akkor az analóggal?

Az analógnak külön lelke van. Ezt akkor fogod megtudni, ha elkezdesz vele foglalkozni. Sok bája van. Például: milyen jó, hogy nem látjuk azonnal a kijelzőn, hogy milyen kép készült! Ettől függetlenül nem vagyok a háborúskodás híve, mert azt se felejtsük el, hogy az analóg fotózásnál is több módosító  tényező lehetséges: mire fotózod, hogyan hívod elő stb. Filmre csak magamnak fotózok.

Azt mondta egy fotóművész ismerősöm az analóg vs. digitális témára, hogy ha Michelangelónak lett volna egy jobb vésője, rest lett volna használni? Naná, hogy nem. Úgyhogy ezért is jó, hogy van a digitális technika. Ugyanakkor az analóg kétségtelenül tudatos fotózásra nevel. Mondjuk erre már korábban, digitális géppel is törekedtem, az önkontrollra. Volt egy memóriakártyám, amire kb. "csak" 2 tekercsnyi kép fért, ezzel mentem mindenhova, tudatosan korlátozva magam.

Viszont ha én csináltam volna magammal interjút, nem biztos, hogy ezekkel a kérdésekkel kezdtem volna. :)

- N. B.: Kérlek, tied a pálya! Milyen kérdéssel indítottál volna? :)

Például: "Miért fotózol?" - szerintem ezt kérdeztem volna először.

- N. B.: Lehet, hogy ez csak nekem tűnt magától értetődőnek, de hát akkor: miért fotózol?

Mert kedvem lelem benne, magamért. Látszólag közhelyes válasz, de nem biztos, hogy elsőre ezt válaszolná rá mindenki. Nagyon kemény harc megy a figyelemért minden fórumon és csatornán, de nem  feltétlenül akarok ebbe a lökdösődésbe mindenáron beszállni. Mert magamnak fotózok. Ugyanakkor vállalom, vannak néha a giccs határát súroló képeim is, mert néha ilyen is kell.

Surrey, Egyesült Királyság

 - N. B.: Visszakanyarodva Budapesthez, a Nobody Nowhere-en kívül van más fővárosi válogatás?

Urbanista és szociofotók vannak, de alapvetően nem csinálok tematikus Budapest fotókat. Sokat utazom, viszonylag kevés időm van Magyarországra. Budán születtem, ott is éltem, most azonban Pesten lakom, amit, be kell valljak, annyira nem szeretek. A főváros akkor érint meg, ha van hangulatom és társaság hozzá, akikkel közös fotózásokat lehet csinálni. Úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív változás történt az elmúlt években, de Budapest még kicsit keresi a saját arculatát. Nagyon örülnék neki, ha nemcsak a letisztult egyszerűség (értsd: betonsivatag a felújított terek többsége), de az izgalmasság és az élhetőség is szempont lenne a várostervezésnél. Annyi jó magyar művész van, akiknek teret lehetne adni.

Még a 2013-as budapesti árvíz képeit tudom ajánlani, de remélem az nem fog mostanában megismétlődni.

 - N. B.: Milyen géppel dolgozol, mennyi időt szánsz az utómunkára?

Canon EOS 6D-vel dolgozom, de nyugodtan mondhatom, hogy inkább az optika számít. Minden gép egy konzervdoboz, ami fényt rögzít, használd! 15 évig ezeket értékesítettem, ezért pontosan tudom, hogy nem kell túlbecsülni a készülékeket.

Viszonylag sokat utómunkázom, egy képnél ez akár a másfél órát is elérheti. Az elején persze még sokat ülsz a gép előtt, aztán már reflexből mennek ezek a dolgok is.

  - N. B.: A profilod és a portfóliód jelentős részét teszi ki az esküvői- és rendezvényfotózás. Mesélj erről egy kicsit.

Az a baj, hogy az esküvői szakmai ágazat egy kicsit elkorcsosult Magyarországon. Az embereknek nincs olyan vizuális kultúrájuk, hogy különbséget tegyenek a munkák között, ezért elsősorban a pénz számít. Mi a különbség, ha valaki 50 ezret, vagy 250 ezret kér egy esküvői fotózásért?

Tele van az internet a vicces (és/vagy kínos) orosz esküvői képekkel. Nos, csak szólok, hogy vannak ilyenek magyar kiadásban is. Fotós körökben szoktam mondani, hogy amikor esküvői "idény" van, akkor 4,5 millió esküvői fotós van, és 4,5 millió esküvőszervező egy kicsivel több mint 9 milliós lakosságra :) Sokan azt hiszik, hogy ez is olyan, mint egy termékfotózás, holott kellő tisztelettel és alázattal kéne ehhez közelíteni, hisz (jobb esetben) egyszer van ilyen az életben. Persze mindenki valahogy elkezdte ezt a szakmát, de azok maradnak fent, akik fejlődnek.

 - N. B.: Miben vagy te más, milyen koncepcióval dolgozol?

Nem vállalok túl sok munkát, és nem is vagyok túl olcsó. Talán nagyképűnek hangzik, de ez egy jó szűrő. Általában nincs koncepciója a pároknak, akik megkeresnek, de pontosan ezért találkozom velük. Hogy beszélgessünk, megismerjük, felmérjük egymást. Hogy tudjam, mi bennük, mi ebben a számukra nagyon fontos pillanatban az a plusz, amit egy témával meg lehet jeleníteni. Nem szoktam belemenni alkudozásokba, de ha egy pár annyira megfog, hogy nagyon szeretném őket fotózni, akkor elképzelhető, hogy átgondolom az árat. Egyszer kaptam egy olyan kérést, hogy szeretnének 10 kilóval könnyebbnek látszani a képen, nem tudnék-e valamit csinálni? Mondtam, hogy bocsi, de hozott anyagból dolgozom :)

Egy ideje sokat járok Máltára, és mostanában már Ciprusra is, ugyanis egyre többen döntenek úgy, hogy ott kelnek egybe. A helyszín valóban csodálatos, Málta különösen közel áll a szívemhez, jó kapcsolatban vagyok a máltai turisztikai hivatallal.

- N. B.: Embereket vagy tárgyakat fotóznál inkább, leszámítva persze az esküvői tematikát?

Embereket csak nagyon megválogatva. A tárgyak egyszerűek, nem beszélnek vissza, könnyű velük dolgozni. Korábban a magam szórakoztatására oldtimer kocsikat fotóztam, és ennek köszönhetően sokan megtaláltak hasonló munkákkal.

Bede-Fazekas Szabolcs a "Magyar Színház színészei" sorozatból

- N. B.: Mi most a kihívás számodra? Hogy marad friss egy fotós?

Az esküvő mindig az, mert várakozáson felül próbálom visszaadni a pillanatot. Aztán vannak a technikai jellegű kihívások, mint vízalatti fotózás. Előfordul, hogy nagyon nincs kedvem fotózni, volt hogy 3 hónapig félretettem a gépet. Utazással, barátokkal töltődtem. Most a marketing inspirál, a magam arculatának a menedzselése. Célzottan keresek leendő ügyfeleket itthon, de egyre inkább külföldön. 

Köszönjük Gergelynek az interjút, a fent megadott oldalakon tudjátok követni, hogy épp merre fotóz a világban.