Nagykörút Blog

Van Budapestnek betűtípusa?

2015. július 20. - nagykörút_blog

bptipo.png

A tipó ohmygodmode Instagram felhasználó munkája (korábban budapestissexxy)

Nemrég sikerült végre megnéznem Gary Hustwit dizájn trilógiájának első részét, a Helveticát. A film számomra rendkívül inspiráló volt, javaslom, hogy ti is nézzétek meg, hisz nyilvánvalóan sokkal többről szól, mint egy betűtípus történetéről. Azon gondolkodtam – hisz valahol ez egy tematikus blog –, hogy a retró, a konzumidiotizmusés az egyediség mezsgyéjén bokázó kis városomnak vajon van betűtípusa? Ha igen, milyen? Ha nincs, miért nincs? Legyen? Ne legyen? Mint annyiszor, most sem válaszokat akarok adni, hanem egy kicsit hangosan gondolkodni. Mert ez olyan, mint a lélegzés: lélegezni muszáj, és (jobb esetben) a levegő mindenhol körülvesz. Akárcsak a Helvetica betűtípus.

Ha megnézitek a filmet (nézzétek meg!), akkor értelmet nyer az a mondat, hogy a "Helvetica a város parfümje." Az ötvenes évek túlburjánzó ábrázolásai, valamint a II. világháború kataklizámája után igény támadt a semleges, átlátható, stabil, letisztult, hasznos, megbízható, kiszámítható és hatékony üzenetközvetítőre. Borzasztó érdekes, mondhatni a nyugati civilizáció terméke ez a betűtípus. Sajátos svájci, holland, német és brit összefonódásból született (és terjedt el), de nem kellett sok, hogy az Egyesült Államok is lecsapjon rá, onnantól pedig elindult a lavina.

Akinek nincs rá szeme, vagy eddig nem így szemlélte a feliratokat, az valószínűleg meg fog döbbenni, hogy mennyi márka és üzenet íródott, íródik ezen a betűtípuson. Persze ami valamikor modern volt, idővel avíttá válik. Sokan unják már ezt a betűtípust, míg mások szerint fölösleges azon vitatkozni, hogy meg kell-e haladni, hisz tökéletes. Másolták, reprodukálták, torzították, nekifeszültek, de azért csak velünk van.

helvetica.jpg

Az eredeti kérdésfeltevésre visszatérve, csináltam egy egyáltalán nem reprezentatív kis vizsgálatot, ami a tömegközlekedésre koncentrált. New Yorkban a metrónak egységes tipó arculata van. Mit látunk mi, ha csak egy állomást vizsgálunk meg, a Deák Ferenc teret. A galériához klikk ide:

Mindenféle erőlködés nélkül, öt perc alatt sikerült legalább négyféle betűtípussal találkoznom a Deák téren a föld alatt. A példa látszólag bagatell, de ha egy kicsit türelmesek vagyunk vele, akkor kiderül, lehet mégsem az. Legyen egységes, vagy legyen sokszínű? Nagy a kísértés, hogy párhuzamot vonjak a tipográfiai "sokszínűség" (ha tetszik: káosz), és a Kopp-Skrabski szerzőpáros hosszú éveken át tartó, utókövetéses, a magyar lelkiállapottal foglalkozó írásai között. Nagyon leegyszerűsítve a magyar nép egy roppant individualista fajta, mely mégis első helyeken jelöli meg a közösségi értékeket, holott alapvetően magányos és nem rezeg meg a szájszeglete, ha válni kell. Némileg tudathasadásos állapot, nemde?

Bármilyen szolgáltatás esetében az átláthatóság és az egységesség a megbízhatóség és az otthonosság érzetét erősíti. Példának okán, ha mondjuk Rákospalotától Budafokig egységes betűtípussal vannak kiírva a megállók nevei, és hogy ne bliccelj. Ettől még a dizájn lehet eltérő, mint pl. a négyes metró különböző megállói.

Vagy épp ellenkezőleg? Hagyjuk meg a korábbi betűtípusokat, hogy egyfajta állandó régészeti ásatás vendégeként mozogjunk a tipográfiai korszakokban? Nem tudom, és nem is akarok egyértelmű választ adni. Ugyanakkor tudom, hogy egyes márkákat vagy szolgáltatásokat bárhol felismerek a világban, mert ugyanúgy írják őket ötven vagy száz éve.

Nemrég a Facebook is megváltoztatta logójának a betűtípusát, feltűnt nektek?

fblogo.jpg

Van tehát Budapestnek betűtípusa? Ha egy nincs is, azért biztos ti is ki tudnátok emelni a legjellegzetesebbeket. Legyen egy(séges)? Nem tudom. De azt tudom, hogy a betűtípus is a várostervezés része, és ez majd átvezet minket egy másik témába, amiről később még szeretnék majd írni. Hogy az élhető város fogalma nem a Madách téren kitalált rozéfröccsös hülyeség, ahogy egyesek ábrázolni, láttatni akarják, hanem egy nagyon is létező valami. Néha pont a hiányával hívja fel tüntetőleg magára a figyelmet.

Számomra ez a film azt erősítette meg, hogy a látszólag jelentéktelen dolgokról is érdemes komolyan gondolkodni, és odafigyelni rájuk. Mert körülvesznek minket, akár a levegő. Arról nem is szólva, hogy egy, akár az ilyen dolgokban is tudatosan gondolkodó városlakó sokkal jobban fogja akarni magának és a városnak a perspektívát. Nézzétek meg a filmet, és járjatok nyitott szemmel, mert izgalmas.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr827633544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.