Nagykörút Blog

Erre a padra üljek le?!? Budapest és az ipari formatervezés

2015. október 01. - nagykörút_blog

Még nyáron megígértem, hogy folytatom Gary Hustwit dizájn trilógiájának szubjektív ismertetését, az első rész, a Helvetica után itt a második, az Objectified! Ahogy az előző filmből is kiderült, és én is emellett érveltem, a betűtípusok és a tipográfia láthatatlanul szövi át az életünket, különösen a városlakókét. Ha ez igaz volt, nos, akkor ez fokozottan, sőt végtelenítve igaz az ipari formatervezésre és dizájnra. A fogkefédtől az okostelefonodig, a szemüvegedtől a legközelebbi padig minden ebbe a kategóriába tartozik. Akár úgy, hogy nagyfokú és igényes formatervezésnek volt alávetve, vagy épp ellenkezőleg, ennek a hiányát, netán erőszakosságát érezzük.

Minden tárgy beszél hozzánk és mesél valamit, ha ki tudjuk olvasni, ha fogékonnyá tesszük rá az érzékszerveinket. A telefonfülke, a kilincs, az éjjeli lámpa, a lábtörlő, sőt, maga az utca és a tér is. Budapest kapcsán most csak egy dologra fogok majd érintőlegesen koncentrálni, ezek pedig az új utcabútorok lesznek.

A standardizált tömegfogyasztás elég egyértelműen kijelöli az utat az ipari formatervezőknek is: olyan termékeket kell létrehozni, melyek a lehető legszélesebb embertömegek számára hozzáférhetőek és használhatóak. Azonban emlékeztek még a Vikivel (Fabric Csokoládé) készült interjúnkra? Kerek-perec megmondta, hogy őt a csokoládé készítés nem elégítette volna ki, és ha nincs benne formatervezés, akkor bele sem kezd. Hogy a külcsín, az igényes megszólítás ugyanolyan fontos, mint a belső, a tartalom. Fordítsuk ezt le: ha ipari formatervező vagy, akkor ahhoz a lelkes táncoshoz kell hasonlítanod, aki kényszerzubbonyban próbál táncolni, és ezt még élvezi is.

A helyzet azért persze nem ilyen egyszerű, hiszen nem minden az alkalmazkodásról szól: a forradalmi ötletek és változtatások oda-vissza alakítják az ízlést és a felhasználói igényeket. Ahogy a filmben az egyik formatervező megfogalmazza, hibát követnének el azzal, ha a közepet céloznák be, mert ha megértik az igény- és használatbeli szélsőségeket, akkor a közép ahhoz majd jobban alkalmazkodik. Ha ez elsőre harcos felfogásnak is tűnik, azt azért az összes ipari formatervező hangsúlyozza, hogy a dizájn legfőbb célja, hogy jobbá tegye a mindennapi életünket. Ahogy a szakma egyik ikonikus alakja, Dieter Rams el is mondja: nem vagyunk csupán szabad művészek, mert a termékeket egy közönségnek hozzuk létre. Érdemes felidézni a 83 éves nyugat-német bácsi 10 pontját a jó dizájnról. A jó dizájn:

  • 1. innovatív
  • 2. használható, hasznos terméket hoz létre
  • 3. esztétikus
  • 4. érthetővé és értelmezhetővé teszi a terméket
  • 5. nem tolakodó
  • 6. őszinte
  • 7. időtálló
  • 8. a legapróbb részletekig következetes és megtervezett
  • 9. környezettudatos
  • 10. a lehető legkevesebb dizájn

Hülyeség, ködevés, semmitmondó metaforák? Nézzetek körbe a szobátokban, az irodában, a városban, és tegyétek fel magatoknak a kérdést: hány tárgy felel meg, vagy akar egyáltalán megfelelni ennek a felsorolásnak?

A következetességről az jutott eszembe, hogy ha egy termék, egy márka szigorúan tartja a saját szabályait, akkor bárhol a világban felismerhető (akár egy betűtípus), és óriási hatással lehet egy egész termékcsaládra vagy iparágra. Függetlenül attól, hogy kinek milyen okostelefonja van, és függetlenül a pereskedésektől, szabadalmi háborúktól, rosszindulatú irígységtől vagy elvakult rajongástól, az, hogy ma hogy gondolunk, hogyan látjuk ezeket a termékeket, döntő befolyása volt az Apple-nek. A lekerekített téglalap forma, alul a gombbal mindent vitt, és ma is ez az etalon.

De kevésbé konfliktusos talajon mozogva, azt hiszem szinte bárki felismer a világon egy IKEA terméket. Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Jön Harold! című filmet, ami tökéletesen, fanyar skandináv humorral mutatja be két világ, a családi vállalkozás és a multinacionális nagyvállalat összeütközését, és az ezekből fakadó értékkülönbségeket.

Forduljunk rá a budapesti utcabútorokra! Emlékszik még valaki arra, hogy Ráday Mihály milyen szívós küzdelmet folytatott azért, hogy azok a jellegzetes piros postaládák megmaradjanak? Igen, ezek.

postalada.jpg

Fotó: hg.hu

Holott nem adunk már fel leveleket, pláne nem postaládában! Mégis, engem is jóérzéssel töltenek el ezek a tárgyak, mert valamiféle állandóságot képviselnek. Mennyiben sugallnak állandóságot mai, új utcabútoraink?

thumb_img_3705_1024.jpg

Kapubejáratot jelző kovácsoltvas dísz a Bródy Sándor utcában.

A modern városépítészet, amely a boltokat egy helyre, az utcákat egy másik helyre, a parkokat egy harmadik helyre, a munkahelyeket pedig megint máshová helyezi, a lakókat állandó utazásra kényszeríti, és megvonja tőlük azt a lehetőséget, hogy a várost kollektív otthonuknak érezzék. Akár a városok egészéről, akár az utcabútorokról van szó, a tanulság ugyanaz: ha valamit csak és kizárólag a puszta funkcióját figyelembe véve tervezünk meg, akkor az nem lesz képes ellátni azt a funkciót – emberi és élhető módon biztosan nem.

Roger Scruton, A lámpaoszlopok és a telefonfülkék jelentőségéről

11415592_834726106597095_3076411784388629629_o.jpg

A fenti kép egy tökéletes példa arra, amikor a dizájn nem a városlakók mindennapjait szolgálja, hanem mondjuk a geometria oltára előtt hódol. Megvan az a sor a Prometheus-ból, hogy "God does not build in straight lines" ? Nem véletlenül.

Egy ideig nagyon szerettem Budapest Új Főutcáját, sőt, most is jobb érzéssel sétálok rajta végig, mint a Kossuth Lajos utcán, vagy akár a nagykörút egyes részein. Bár a Ferenciek terén sajnos győzött az autós lobbi, és nem helyezték középre a buszsávot, még így is összehasonlíthatatlanul jobban néz ki, mint korábban.

12074898_1179460138748267_8286597208130223765_n.jpg

Fotó: Soós Bertalan

Mégis, olyan érzés motoszkál bennem, hogy ezeket az új utcabútorokat nem az állandóság szem előtt tartásával tervezték, ill. ami a budapesti várostervezés (ha van ilyen) rákfenéje, hogy nem gondolkoznak nagy, átfogó rendszerekben.

thumb_img_3710_1024.jpg

Most őszintén, ti leülnétek ezekre a csábító fém vallatószékekre? Mert hogy ezek se nem dizájnosak, se nem funkcionálisak, az egészen biztos. Akár azt is mondhatnánk, hogy elképesztően fölöslegesek.

thumb_img_3711_1024.jpg

thumb_img_3712_1024.jpg

Az Egyetem tér már jóval barátságosabb, és talán nem is véletlen, hogy az ott lévő utcabútorokat szívesen használják az emberek. Még akkor is, ha a kockák nem épp a legkényelmesebbek, de legalább megadják a lehetőséget, hogy az emberek egymás felé fordulva beszélgethessenek.

thumb_img_3722_1024.jpg

Ha elolvassátok Roger Scruton fönt idézett cikkét, akkor ott nagyon szépen leírja, hogy a buszmegállók mennyire jellegtelenek, barátságtalanok, kényelmetlenek és idegenek a mai városokban. A frissen felújított Szervita téren gondolom ezt próbálták enyhíteni ezzel a támaszkodóval, ami még esős időben is megtöri kacskaringósságával a fém cölöpök ridegségét.

thumb_img_3713_1024.jpg

Az utolsó darab pedig az Olimpia park előtti területről származik. Remek kialakítás, leülök ide a barátommal a háttámlás székre, majd bő egy méter távolságból beszélgetünk, miközben a középső kis akármire letesszük a koktélunkat?!? Esetleg fogjuk magunkat, és lesétálunk a betonplázsról a Dunához? Óó várj, ahhoz át kell kelni két sávon, utána egy remekbe szabott osztott gyalogos-biciklis úton, lemenni egy lépcsőn, majd át kell kelni az alsó rakparton, ahol nincs zebra, de forgalom az általában mindig.

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy ha nem is feltételezünk semmi rosszat (mutyi), csak jó szándékot, és regisztráljuk a viszonylag normális anyaghasználatot, akkor is fájóan szembesülünk azzal, hogy nem túlzottan gondolták át a tervezők, hogy mondjuk egy szék és egy pad a funkciója mellett hogyan illeszkedik egy nagyobb képbe. Ameddig nem lesz átfogó, az emberi életminőséget és az élhető városi léptéket szem előtt tartó városfejlesztési koncepció, addig lehetnek minőségi és kedves utcabútoraink, csak alig fogják használni őket.

Ez volt az Objectified szubjektív ismertetője. Hamarosan jön majd a széria utolsó darabja. Nektek mi jutott eszetekbe erről a filmről?

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr357865514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.