Nagykörút Blog

A nyolcker lesz az új hétker?

2016. április 10. - nagykörút_blog

Azt talán nem kell különösebben bizonyítani, hogy a VII. kerület mekkora változáson ment keresztül az elmúlt 10 évben, hisz a különbség egyszerűen kiveri a szemünket, különösen nyáron, amikor turistahordák özönlik el a bulinegyedet. Ennek vannak pozitív, és negatív hatásai is. Felkészül Budapest VIII. kerülete?

Gondolatkísérlet következik. Pár hete azon ment az arconpörgés, és saját kis budapesti vállainknak elégedett lapogtása, hogy az Oyster.com utazási oldal szerint 7 ok is egyértelműen bizonyítja azt, hogy Budapest az új Berlin. A felsorolás ismerős lehet, hisz más oldalak is ezeket hozzák fel: romkocsmák, nyugatos város, de azért ott van a levegőben még a szocializmus illata, dübörög a kortárs művészet, kávés kultúra, bulinegyed, Margitsziget, vásárcsarnokok. A Berlin felé való gravitálás nem véletlen, és nem is baj, de Budapest soha nem lesz Berlin, és ha lehet, ne is legyen az! Éltem Berlinben egy rövid ideig, fantasztikus élmény volt, imádom a német fővárost, és látom azt, hogy miben lesz mindig jobb, mint Budapest. És ez fordítva is igaz: Budapestnek olyan adottságai és hangulata van, hogy nincs az az eurómilliókkal kisuvickolt urbánus tér, és befésült városi nomád szakáll, ami a nyomába érne.

VII. kerület, Madách Imre Gimnázium udvara, Barcsay utca // Tűzfalrehab // Neopaint

Viszont Berlinben is óriási változások történtek a német újraegyesítés után. A korábban lepusztult kelet-berlini Prenzlauer Berg és Friedrichshain kerületeket (összevontan már csak Berghainnak becézik) elképesztően felkapták. Olcsóságuk miatt sok kortárs művész települt oda, akik bohém és sokszínű szórakoztatóipart teremtettek maguk körül, ez lett a berlini bulinegyed, nagyon lekerekítve a történetet. Azonban Berlinben már megtörtént az, ami Budapesten most történik: beütött a dzsentrifikáció. A felfutó kerületekben lévő lehetőséget észrevették az ingatlanosok is, így a lakás- és bérleti árak rohamosan emelkedni kezdtek, ahogy egy korsó sör vagy egy mexikaner sem került annyiba, mint régen. Ezt a folyamatot felerősítették a turisták, hisz nyilván, aki egy hetet tölt el egy városban, és jól akarja érezni magát, az ki fogja fizetni ezeket az árakat. Aki viszont az év 365 napjában lakik ott, már nem biztos. Így kezdett el szépen lassan átköltözni az "izgalmas" és "eredeti" Berlin a korábban és most is számos bevándorlóval tarkított Kreuzberg és Neukölln kerületekbe. Így lett Kreuzkölln az új Berghain, és talán nem vagyok egyedül, aki talál hasonlatosságokat Erzsébetvárosra és Józsefvárosra vetítve.

VIII. kerület, Fecske utca

A dzsentrifikáció nem ismeretlen jelenség Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, és egyrészt érthető, hisz mindenki szeretne több pénzt keresni az üzletéből, legyen az egy kocsma vagy egy kiadó lakás. Másrészről borzasztó veszélyes, ugyanis kiüresíti és uniformizálja a városi szövet egy részét. Alex Proud még réges-rég, 2014 áprilisában (csak most került a homlokterembe) tett közzé egy keserű hangvételű publicisztikát a The Telegraph-ban, hogy a gazdag ficsúrok egyszerűen megölték London menő oldalát. Ahogy Proud elmondta, látja a jövőt, a jövő pedig (London számára) Párizs és Genf példája, ami tiszta és unalmas. A tiszta és unalmas városokat pedig tiszta és unalmas gazdagok lakják, akik élettelen Michelin csillagos éttermekbe járnak, és olyan boltok mellett sétálgatnak, ahol 3000 fontért lehet csillárokat vásárolni. Érdekes, hogy a nyugati és a keleti minták örömteli keveredése még Londonban is vágyott célként fogalmazódott meg, és Proud szerint a kilencvenes években a brit fővárosnak még volt egy ilyen oldala. Egyszerre tudott történelmi és kortárs lenni, ahol a pénzügyi szektor és a kreatív ipar egyszerre virágzott. Abban az időben mindenki a belvárosban akart lakni, mert megfizethető volt, és mert ott volt a nagybetűs élet. Ez mára teljesen megváltozott, ugyanis London belső kerületei megfizethetetlenek lettek még egy átlag középosztálybeli ember számára is. Ömm, néztétek mostanában a belvárosi (= nagykörúton belül) albérlet árakat Budapesten?

VII. kerület, Kazinczy utca

Telegraph publicistája szerint pedig akik meg tudják fizetni a mai belvárosi Londont (és Párizst, és Genfet, és hamarosan Budapestet?), azok gazdag, de főleg unalmas emberek. Akik ugyanazokat a világszerte megtalálható sablon luxusmárkákat veszik meg ugyanazokban a globális áruházláncokban. Ömm, egy jó kávé a Starbucksban, aztán egy kis vásizás a Fashion Streeten, akarom mondani a Deák Ferenc utcában? Nem idézve hosszasan Proud tirádáit Londonnal kapcsolatban, a trendvonal kitapintható: az izgalmas London lassan kiszorulóban van Londonból. Budapesten kicsit más a helyzet, és talán ennyire nem rossz a szituáció, de kétségtelen, hogy a hetedik kerület az állatorvosi ló. Egyre gyakrabban érezhetjük, hogy ha bemegyünk egy kocsmába vagy klubba a hétkerben (az V. kerület puccos helyeiről nem is beszélve, azokat már elvesztettük), hogy jobban örülnének egy olyan vendégnek, aki euróban kapja a fizetését, és ennek megfelelően nem számít neki a pénz, ha Budapestre jön. Ahogy a szekusok is máshogy néznek rád, ha angolul beszélsz. És persze aranyosak az erzsébetvárosi kreatív-kézműves portékákat árusító műhelyek, de hát a termékeken lévő árcímke sem egy átlagos budapesti lakos pénztárcájához van igazítva. Ahogy feljebb is írtam, ezek részben érthető lépések, hisz ezek az emberek is csak pénzből élnek, és ha a norvég, holland, brit és spanyol turista ezt is kifizeti, akkor miért ne kérnék el az árát? Leginkább azért, mert így a helyieket vesztik el. Ott voltam a Szimplában, amikor megnyitott jó tíz évvel ezelőtt, és amikor a Kazinczy utca még tényleg egy utolsó romtelep volt. Ma már csak akkor megyek oda, ha külföldi ismerősnek akarom megmutatni, vagy velük találkozom ott, magamtól eszembe se jutna. A helyzet persze nem ennyire durva az egész hétkerre vetítve, továbbra is vannak boltok és vendéglátóhelyek, akiknek ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb a helyi lakos, aki egy novemberi esős kedd délután is betévedhet elkölteni a pénzét, nem csak a nyári szezonban.

VIII. kerület, II. János Pál pápa tér

Az ingatlan- és albérlet árak azonban már elszabadultak. Brókerbotrány miatt a pénzüket ingatlanba fektetők ide, CSOK oda, az a folyamat, ami most elindult, valószínűleg nem fog visszafordulni, azaz sokan búcsút inthetünk Budapest belvárosának, ugyanis ott élni kiváltság és/vagy pénz kérdése lesz. Illetve van egy kerület, amiről hajlamosak elfeledkezni az emberek, hogy még mindig elég közel van a városhoz, most már több metrómegállóval is: a nyócker. Itt nem a Palotanegyedre gondolok, bár a Mikszáth tér és környéke szintén nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt években, és most már abszolút hétker jegyeket mutat. A nagykörúton kívülre eső részről beszélek. Ahol továbbra is van baj elég, de valami megváltozóban van. Kevés, még megfizethető, de a belvároshoz közel eső városrész van már csak Budapesten, ez egy ilyen rész. Ennek megfelelően itt is felpörgött az ingatlanpiac, aminek a következtében lassú, de biztos lakosságcsere indult meg. Sok fiatal költözik most Józsefvárosba, akik már egy egészen más városi mentalitást képviselnek. Több olyan kocsma, presszó, lokál, klub és bár van, ami a korábbi nyóckeres késdobáló jelleget zárójelbe téve tényleg valami egyedivel igyekszik bevonzani az átlag embereket, művészeket, vagy egyes szubkultúra felé húzókat. A Gólya, az Auróra, a Zsiga bár vagy a Csiga Café mind ezt képviseli, hogy csak párat említsek. És szerencsére egyre több ilyen hely várható, mert a környék még megfizethető. A rossz állapotok ellenére a nyolcker fontos és szép épített örökséggel bír, aminek a felújítása elkezdődött, és rajtunk, budapestieken is múlik, hogy mennyit sikerül megőrizni ebből. Ahogy valaki találóan megfogalmazta: nem kell nekünk Iszlám Állam, ugyanis mi egy kis extra lovettáért örömmel leromboljuk a saját történelmi épületeinket, lásd Király utca 40 és Erkel utca 18.

VIII. kerület, Szentkirályi utca

Metró, jó közlekedés, elérhető(bb) lakások és üzlethelyiségek, izgalmas helyek, megőrizendő épített örökség -- ez mind jó, de ettől függetlenül azért sok gond gyötri Józsefvárost (szegénység, bűnözés, zsúfoltság, nem mindig optimális életkörülmények, kevés zöld terület, az elhibázott Corvin-sétány), de ezeknek nem feltétlenül kell így maradnia. Márpedig a piaci igény ki fogja kényszeríteni a változást. Nem jövőre, de öt vagy tíz év múlva simán elképzelhető. És akkor nem lesz mindegy, hogy milyen irányba fejlesztik ezt a városrészt. A Kortárs Építészeti Központ még 2014 őszén rendezett egy workshopot Hová vezet a Népszínház utca? címmel, ahol holland mintára (a hágai Paul Krugerlaan utca rehabilitációja) gondolták újra Józsefváros egyik főutcáját. Tegyük hozzá: rá is fér az újragondolás, mert sajnos még mindig nagyon rossz állapotban van, és a másfél évvel ezelőtt felvetett problémák sem sokat javultak. A utcarehabilitáció egyik eszköze, hogy a rossz hírbe kevert utcát újra kell márkázni, valahogy be kell bizonyítani a szűkebb és tágabb értelemben vett helyi lakosoknak, hogy lehetne ez egy menő hely is, és hogy az objektív akadályok ellenére van, amit ők is le tudnak küzdeni. Ezzel kísérletezik idén április 24-én a Népszínház Karnevál. Meglátjuk, hogyan fog sikerülni. Én mindenesetre kimegyek, mert kíváncsi vagyok, hogy az amúgy is zajló folyamatok mellett hogyan próbálja megújítani magát ez a városrész, amire minden nehézsége ellenére érdemes odafigyelni, mert sokat hordoz Budapest esszenciájából, jó és rossz értelemben egyaránt. Billentsük a jobb felé.

VIII. kerület, Szabó Ervin tér

Borítókép: Dugonics utca / Neményi Márton / 24.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr188529690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.