Nagykörút Blog

Az egyik elmegy, a másik pedig itt marad, és mindkettőnek igaza van

Budapest külföldi szemekkel

2016. június 17. - nagykörút_blog

Nem olyan régen a Meanwhile in Budapest blogon megjelent egy írás, amiben a magyar gyökerekkel rendelkező magyar-norvég Kesselbauer Ábel kifejtette, hogy miért hagyja el Budapestet és az országot. Ezek között számtalan politikai indok található, a trafikmutyitól a stadionépítésekig, de ott szerepelnek a magas adók, a romló közszolgáltatások és a kigyulladó hármas metró is. Elsőre én is frucsálltam, hogy a blogposzt névtelenül jelent meg, de nem sokkal utána Ábel névvel is vállalt interjút adott a 168 órának (amit érdemes hozzáolvasni az angol nyelvű poszthoz), amiben elmondta, hogy igazából a blog szerkesztői hagyták ki a nevét, mert nem akarták kitenni támadásoknak. Ez már önmagában szomorú, de nagy riszpekt Ábelnek, hogy vállalta a véleményét, mert minden ilyen, teljes személlyel vállalt vita segít abban, hogy megváltozzon az a hazai posvány, amit közéletnek nevezünk.

Ábel érveléséből kitűnik, hogy ő minden ellenére tök jól érezte (volna) magát Budapesten – amit jobban szeret, mint Oslót –, de a politikai döntések annyira beszivárognak az emberek mindennapjaiba, és megkeserítik azt, hogy egyszerűen besokallt. Persze jöttek is a szokásos kommentek, hogy a „hülye külföldiek” mit pofáznak bele, menjenek csak, jobb lesz nélkülük, nem is tájékozottak, meg egyébként is, ne Norvégiához hasonlítsuk már Magyarországot! Ez az érvelés alapjaiban sántít. Egyáltalán, miért ne lenne bármilyen itt élő embernek releváns a véleménye (még akkor is, ha Norvégia nem EU tag)? Miért tekintenénk rá, vagy a véleményére másodrangúként? Vagy ha igen, akkor minek háborodunk fel, ha a Londonban élő nagyvárosnyi magyar embert másodrangú állampolgárként kezelnek? Fontos azt is észrevenni, hogy az Ábel által felsorolt érvek miatt nemcsak külföldiek (és „külföldiek”) mennek el, hanem Magyarországon született magyar állampolgárok tömegei. Már nem is egy generáció van, akiknek elege van abból, hogy az állam megmondja nekik, hogy melyik nap vásároljon és melyik nap ne, hogy hol vegye meg a termékeket, és egyáltalán, hogy azt kell végignéznie, hogy a keresetének több mint a felét nem úgy költik el, hogy az számára megfelelne, finoman szólva. Ábel véleménye tehát akkor is érvényes, ha épp valakinek nem tetszik, vagy bántónak gondolja. Persze lehet mondani, hogy ez is csak egy csepp a vélemények tengerében, de pont mivel angolul írta meg, (most már) személyesen vállalta, és egy koherens gondolatrendszer van mögötte, ezért nehezebben leinthető egy egyszerű tucatnyilatkozattal, mint amilyeneket az ilyen véleményekre adni szoktak. Nem csak itthon olvasták el rengetegen a posztot, de egyre több külföldi (pl. német) oldal vette át, tovább növelve jó hírünket a nagyvilágban.

Rövid ideig éltem Berlinben, ahol több jó barátságra sikerült szert tennem. Közülük az egyik német barátom itt él Budapesten, de nem volt már ismeretlen előtte Magyarország, ugyanis élt, dolgozott és tanult is itt, ezért egy picit számára is működik az, amiről Ábel beszélt az „idehaza” és „odahaza” kapcsán. Már látom is az első hozzászólást: „biztos keletnémet, a Balatonnál nyaralt és emiatt jobban megért minket.” Az illető tőről metszett nyugatnémet, ugyanabban, az itthon „dekadensnek” meg „hanyatló Nyugatnak” becézett német környezetben szocializálódott, ennek megfelelően nem vak az itthoni folyamatokra és magyar „sajátságokra”, mégis olyan reakciót adott Ábel posztjára, amit talán kevesen vártak volna. A hét kritikus pontra négy olyan ponttal válaszolt, amiért ő Budapestet választotta és választja, és amire akkor is érdemes odafigyelni, amikor a legszívesebben mi is felülnénk az első közlekedési járműre, ami Nyugat-Európába tart. Az ő négy pontja, avagy „ha Magyarországon maradsz, annak az az oka, hogy”:

  1. Az életöröm: az alacsony bérek, a magas adók, a nyugatinál rosszabb szolgáltatások és életkörülmények, az uralkodó pesszimizmus ellenére a magyarok elképesztő kreativitással keresik a boldogulás lehetőségeit, és azért sokszor meg is találják (ld. még: 'kiskapu', 'megoldjuk okosba', 'kéne szerezni' szavak). És talán abból a sok százezer magyarból, akik mostanában vándoroltak ki, egy részük visszatér, és a tapasztalataikkal jobb hellyé tudják tenni Magyarországot.
  2. Budapest sokszínűsége: bár Budapest nem Berlin [ez nem is feltétlenül baj - szerk.], de sokoldalú, színes és izgalmas, ahol számos külföldi is lakik és dolgozik, és mindazok ellenére, amiket Ábel felsorolt, jól érzik magukat.
  3. A kedvesség, a tolerancia és a segítőkészség: mert minden vád ellenére (idegengyűlölet, rasszizmus, intolerncia), nem ez az, ami alapvető jellemvonása az itt lakó embereknek. Ezernyi ellenpélda van, ami ellensúlyozza a negatív eseteket. Csak ők nem mindig kapnak szót.
  4. Élet a politikán túl: Budapestet és Magyarországot modern és kozmopolitika emberek is lakják, továbbá az ország gazdag nyelvi-, kulturális- és történelmi örökséggel bír, amire az itt lakók is büszkék – mindezek okán Magyarország egy olyan hely, ahol nagyon is érdemes élni.

Kinek van igaza, Ábelnek vagy a német barátomnak? Mindkettőjüknek. Tegyük félre a hisztis sértődékenységet és figyeljünk oda az itt élő külföldiek és „külföldiek” véleményére, mert elmondanak valami olyasmit, amit mi nem biztos, hogy észreveszünk, vagy nem olyan élesen, mint ők. És ez a pozitívumokra is vonatkozik.

Az elmúlt évek történései csinos mértékben járultak hozzá, hogy még nagyobb ütemben épüljön a hivatalos Magyarországtól élesen elütő másik Magyarország, amely megnevezés Ottlik óta oly nagy népszerűségnek örvend. Nem véletlenül. Az, hogy nincs átjárhatóság a kettő között, az már megszokott, mint az útfelújításkor a végtelen raktárakból előkerülő viacolor térkő. Csak akkor hagyjuk egymást békében, amennyire lehetséges, hogy úgy legyen Budapest jobb hely, mint Magyarország, ahogy mi, budapestiek elképzeljük.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr568796078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.