Nagykörút Blog

Volt egy szabad hidunk

2016. szeptember 04. - nagykörút_blog

Vasárnap óta újra autók és villamos jár a Szabadság hídon. Pont egy hete. Ennek máskor örülni szoktunk, mert a hídlezárások általában dugót és kellemetlenséget jelentenek mindenkinek. Vagy mégsem? Nem ezen a nyáron, és nem a Szabadság hídon.

Emlékszem, amikor felújították a Margit hidat, és csak a négyeshatos tudott átcsalinkázni rajta (meg a gyalogosok). Mindenki rettegett, hogy vége, a város most fog meghalni, nem lehet majd közlekedni Budapesten. Aztán kiderült, hogy lehetett. Akkor még Budán laktam, ezért különösen érintett a hídfelújítás. Akkor láttam utoljára télen jégtáblákat úszni a Dunán, amikor egy csikorgó téli estén átsétáltam a lezárt Margit hídon. A Szabadság híd ehhez képest smafu, ezért előre borítékolva volt, hogy a híd „kiesése” nem fog komolyabb közlekedési fennakadásokat okozni. És aztán megtörtént a csoda: a budapestiek spontán elkezdték használni és belakni az egykori Ferenc Jóska hidat. Most vasárnap van, és arra gondoltam, hogy újra kimegyek a híd egyik pilonjához olvasni, de nem tudok, mert autók járnak rajta. Ha arra kerékpározok, újra a gyalogosokkal kell osztoznom a járdán, mert az úttest túl szűk egy autónak és egy kerékpárnak, és hát a városházán már megpendítették az 1970-es évek húrjait: vesszen a gyengébb közlekedő.

Már mindenki megírta, hogy mennyire jó volt, hogy tényleg volt egy szabad hidunk, még ha csak egy nyárra is. Azért írom meg én is, mert nekem személyesen hiányzik. Mert újra bebizonyosodott, hogy a többség közlekedni szeretne, és nem autózni, és ez meg is valósítható. Mert bebizonyosodott, hogy Budapest továbbra is a budapestiek miatt jó hely, és nem az állam miatt. Ami egyrészről tök jó, és ennek így is kell lennie, másrészről pedig elkeserítő. Miből állt volna, hogy a Főváros és/vagy valamelyik államigazgatási szerv kihelyez pár mobil WC-t, gyepszőnyeget, tuját és több szemetest, majd ezt rendben tartja? Ennek a költségei elhanyagolhatóak lettek volna, egyszerűen az akarat és a hozzáállás hiányzott, mint már annyiszor. És mégis, ennek ellenére, amikor a méltán híres Instagram blogger, Michael Schulz (@berlinstagram) itt járt Budapesten, csak ennyit írt:

A budapesti Szabadság híd „A” a hely, ahol most lenni kell – szuper, vibráló légkör és sokszínű emberkavalkád esténként. Óriási lájk!

Mert belaktuk a hidat: jógáztunk, fröccsöztünk, sírtunk, nevettünk, szerettünk, piknikeztünk, fényképeztünk, olvastunk, zenéltünk, kerékpároztunk – egyszóval jól éreztük magunkat a városunk közepén, a Duna felett, miközben felváltva néztük a Gellért-hegyet, a budai várat, a Bálnát vagy épp a MüPa fényeit. És jöttek a flashmobok, legyen az éppen swing tánc, vagy egy Csíkszerda kórusszösszenet, meg persze az üzleti próbálkozások, regisztrált borkóstolások ésatöbbi. Akár egy pilonra feszített nagy vámmentes zóna, úgy terült el két hónapon át a Szabadság híd a Duna felett, és a dunai levegő tényleg szabaddá tett.

És persze, Budapest a mellékelt ábra szerint is ki van éhezve egy gyalogos hídra, de ha valamikor lesz is közeljövőben (és ehhez köszönjük, nem kérünk olimpiát csatolmányban), ez akkor is egy különleges nyár volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagykorut.blog.hu/api/trackback/id/tr7311662302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.