'Én valójában csak jól akarom magam érezni, színpadon és otthon is'

Interjú Jónás Vera énekes-dalszerzővel

2015. március 02. - nagykörút_blog

Annyi jó dolog és ember van, amit és akiket nem ismerek, erre mindig rá kell döbbennem. Bár nyitott vagyok minden zenei stílusra, azaz jöhet bármi, csak jó legyen, mégis képes vagyok ugyanazokkal az előadókkal körbebástyázni magam, és elhallgatni őket a világ végéig. Szerencsére az ismerőseim azért ki szoktak ebből mozdítani, a legújabb barátom pedig aki ezt meglépte, az a Youtube algoritmusa volt, aki a vonatkozó számokból, amolyan önjáró DJ-ként, betette nekem a Jónás Vera Experiment Game albumát. Nem ismertem Verát korábban, de arra emlékszem, hogy az albumot ott, egy ültő helyemben végighallgattam. Aztán újra. Aztán egyes számokat még nagyon sokszor. Aztán elmentem egy februári koncertjükre. Aztán csak írtam neki. Ő pedig válaszolt. Íme.

Forrás: FB

- N. B.: Bár utálom az ilyen típusú kérdéseket, főleg ha én kapnám őket, most mégis felteszem neked: mondj magadról három dolgot azoknak, akik nem ismernek téged és a zenédet!

Énekes-dalszerző vagyok, gitározom és élő-elektronikát használok, Londonban diplomáztam dalszerzés szakon. Zenekarom a Jonas Vera Experiment. Függőségeim: utazás, kutyák. Most ezek a legalapvetőbb tulajdonságaim.

- N. B.: Bölcsészként végeztél az ELTE-n, majd gondoltál egy merészet és kimentél Londonba tanulni. Gondolom ez egy nagyon tudatos döntés volt a részedről, de azért mesélj róla: miért pont London, miért pont az az iskola? Egy másik interjúdban elmondod, hogy a londoni élet egyáltalán nem volt idilli, de szakmailag mennyire volt meghatározó? Lett volna lehetőség ezt a tudást itthon megszerezni, vagy te is úgy gondolod, hogy senkinek nem árt, ha kicsit kimozdul a megszokott kereteiből?

Társadalomtudományi karon végeztem, ami nem jelent sokat, ha az ember nem ápol szenvedélyes viszonyt a témával. Engem mindig is érdekeltek az emberek, emberi viszonyok, de a zenélés, zeneszerzés volt a titkos szerelem, amit évekig nem mertem bevállalni. Egyfajta ultimátum volt a családommal és magammal is: ha lediplomázom itthon, mehetek. Így jött egy barátnőmön keresztül a londoni zeneiskola, ahova hamar felvételiztem és már itt se voltam.

Szerintem bármilyen pályán indul el az ember, a felnőtté válás egy fontos fázisa az egyedül eltöltött idő. Nagyon szerencsés vagyok, hihetetlen értékes, okos és szerető családban nevelkedtem, de kicsit ki kellett szakadnom a burokból.

Minden szempontból meghatározó volt a kint eltöltött néhány év, nagyon hálás vagyok értük, az összes nehézséggel együtt. A londoni szálak még élnek szerencsére, van kint is egy zenekarom, szoktam kijárni koncertezni velük.

- N. B.: Miben jobb London, mint Budapest? Miben jobb Budapest, mint London?

Igyekszem távol tartani magam a sarkításoktól és az éles jelzőktől. Jobb és rosszabb dolgok, emberek, helyek és történések megítélése nagyon fárasztó számomra. Azért mentem Londonba, mert szeretem, és azért tevékenykedem itthon, mert ez a szülőhelyem és szintén nagyon szeretem. Előbb vagy utobb megtalálja az ember a kedvenc dolgait egy városban, akárhová megy, hozzáállás kérdése. Akkor jó egy város, ha én jól vagyok. Nem tudom érthető-e ez így?

- N. B.: Elmondtad, hogy a zene-tánc-színpad már gyerekkorod óta jelen volt az életedben, de van valami, ami mostanában különösen inspirál? Legyen az bármilyen művészeti ág, vagy csak törekvés? Milyen zenét ajánlanál most nekünk, ami nagyon tetszik?

Jelenlegi kedvenc zenészem Fink. Teljesen belebújtam a világába, tökéletes a mostani időjáráshoz.

Nagyon kedvelem a kortárs táncot, 2 hete Berlinben jártam, iszonyú izgalmas performanszokat láttam.

- N. B.: Hogy is volt ez a berlini sztori a gitárral?

Egy viszonylag távoli ismerősöm felhívott, hogy van egy távoli ismerőse Berlinben, aki szeretné a neves Asturias márkájú klasszikus gitárjat odaadni valakinek, aki hasznát venné. Elég kacifántos a történet, a lényeg, hogy egy tüneményes hölgy barátságával, és egy új gitárral gazdagabb vagyok. Csodálatos érzés ilyen emberekkel találkozni.

- N. B.: Azt mondtad nemrég a Gozsdu Manós koncerten, hogy nagyon megfogott ez az adományozási gesztus, és hogy te is ilyen szeretnél lenni. Hogyan lehet önzetlen egy "underground" zenész ma Magyarországon? A zenétek fent van az interneten, bárki ingyen meghallgathatja, odateszitek magatokat a koncerteken, mi van még benned, amit adni tudnál?

Kedves, hogy ezt mondod. Azért azt ne felejtsük el, hogy ebből én is rengeteget kapok vissza. Tavaly csináltunk a Snétberger Tehetségközpont fiataljaival egy utcai stúdió projektet, az se csak az adásról szólt.

A múlt héten fejen állni tanítottam egy barátomat és véletlenül orrba rúgott. Eltört. A nagy ijedtség ellenére elég vidám napunk volt, ügyeletről ügyeletre jártunk, viszont mindenhol az volt az első kérdése az orvosoknak, hogy szeretnék e feljelentést tenni. Ezen jókat kuncogtunk, mindaddig, amíg a korház folyosóján meg nem pillantottam egy velem egyidős lányt, akit szintén orrcsonttöréssel hoztak be, csak nem baleset által. Sajnos nem kell messzire menni, hogy olyan sorsokkal találkozzak szembe, amelyek kevésbé szerencsések, mint az enyém. Úgy gondolom egy felnőtt demokráciában mindenkinek meg kell tennie a saját lehetőségei szerinti támogatást mások felé, a közös jó érdekében. Mostanában a családon belüli erőszakról szoktam olvasgatni, majd csak megtalál valami konkrét dolog, ami mellé oda tudok állni. Figyelek.

- N. B.: „Műfaj: zene kutyabarátoknak” - áll a Facebook oldalatokon. Direkt a távolságtartás a kategorizálásoktól? Van kutyád?

Is-is. Nem szeretem a kategóriákat, főleg ha engem akarnak belenyomni. És igen, kutya rajongó vagyok. A sok költözés miatt jelenleg csak időszakosan tudok kutyákkal kapcsolatot ápolni, remelem ez hamarosan változni fog.

- N. B.: A Gigglyhead John klipje stop-motion technikával készült. Bár népszerű módszer, de nem készült olyan sok ehhez hasonló magyar klip, hogy az embernek ne jusson eszébe Péterfy Boritól a Labamba. Véletlen egybeesés, vagy ez kicsit forrása is a ti videótoknak?

Hogy mi? Ezt most hallom először. Igazából nem is nagyon volt konkrét referencia klip a miénkhez, amikor agyaltunk rajta. Hosszú Gábor, a klip rendezője volt az ötlet kidolgozója. Sose felejtem a forgatást, életem egyik legviccesebb munkája volt.

- N. B.: Érzékeny vagyok a pozőrködésre, a modorosságra, ezért hatott rám elemi erővel, hogy micsoda természetességgel, örömmel és felszabadultsággal létezel a színpadon. Ez mindig is sajátos képességed volt, vagy azért kellett rajta dolgozni?

Én valójában csak jól akarom magam érezni. Színpadon vagy otthon, ez a legfontosabb motivációm. Színészkedtem fiatalabb koromban, de állandóan beleröhögtem a szerepembe. Örülök, ha átjön, hogy ez tényleg nem show-elem.

- N. B.: Csirkeláb ?

Ezt nehéz lenne hosszasan kifejteni. Aki a koncerten ezt beüvöltötte, az nem volt más, mint a Gigglyhead klip rendezője, Hosszú Gábor. Szeretünk sok nem oda nem illő dolgot mondani, jobban esik, mint a káromkodás.

- N. B.: Hol láthatunk titeket legközelebb fellépni?