Fotó: Fazekas Krisztina (szerk. Vas Gergely)

Március végén néztem meg a fotós Vas Gergely kiállítását a Fugában, természetesen Budapest-tematikával. Akkor még nem sejtettem, hogy elsősorban nem is ez a profilja, másodsorban, hogy ott lesz, harmadsorban hogy majd egyszer személyesen is egy jót beszélgetünk. Az alábbi interjú június 2-án készült.

A képek Facebook-ról és a saját oldaláról származnak.

- N. B.: Azt írod magadról, hogy 10 éve foglalkozol fotózással. Mivel foglalkoztál előtte? Honnan és miért jött a fotózás?

Előtte informatika és kereskedelem területén dolgoztam egy elektronikai cikkek forgalmazására szakosodott áruháznál. 2003 környékén, amikor Magyarországon is berobbant a digitális fotózás, akkor minden gépet a kezembe vehettem és kipróbálhattam. 2008 óta dolgozom elsősorban fotósként, előtte párhuzamosan mást is csináltam Mondhatni a technikai rész felől jöttem a fotózásba, műszaki iskolát végeztem. A digitális kor szülötte vagyok, most nyögöm az analógot :)

- N. B.: Ez lett volna a következő kérdésem, hogy állsz akkor az analóggal?

Az analógnak külön lelke van. Ezt akkor fogod megtudni, ha elkezdesz vele foglalkozni. Sok bája van. Például: milyen jó, hogy nem látjuk azonnal a kijelzőn, hogy milyen kép készült! Ettől függetlenül nem vagyok a háborúskodás híve, mert azt se felejtsük el, hogy az analóg fotózásnál is több módosító  tényező lehetséges: mire fotózod, hogyan hívod elő stb. Filmre csak magamnak fotózok.

Azt mondta egy fotóművész ismerősöm az analóg vs. digitális témára, hogy ha Michelangelónak lett volna egy jobb vésője, rest lett volna használni? Naná, hogy nem. Úgyhogy ezért is jó, hogy van a digitális technika. Ugyanakkor az analóg kétségtelenül tudatos fotózásra nevel. Mondjuk erre már korábban, digitális géppel is törekedtem, az önkontrollra. Volt egy memóriakártyám, amire kb. "csak" 2 tekercsnyi kép fért, ezzel mentem mindenhova, tudatosan korlátozva magam.

Viszont ha én csináltam volna magammal interjút, nem biztos, hogy ezekkel a kérdésekkel kezdtem volna. :)

- N. B.: Kérlek, tied a pálya! Milyen kérdéssel indítottál volna? :)

Például: "Miért fotózol?" - szerintem ezt kérdeztem volna először.

- N. B.: Lehet, hogy ez csak nekem tűnt magától értetődőnek, de hát akkor: miért fotózol?

Mert kedvem lelem benne, magamért. Látszólag közhelyes válasz, de nem biztos, hogy elsőre ezt válaszolná rá mindenki. Nagyon kemény harc megy a figyelemért minden fórumon és csatornán, de nem  feltétlenül akarok ebbe a lökdösődésbe mindenáron beszállni. Mert magamnak fotózok. Ugyanakkor vállalom, vannak néha a giccs határát súroló képeim is, mert néha ilyen is kell.

Surrey, Egyesült Királyság

 - N. B.: Visszakanyarodva Budapesthez, a Nobody Nowhere-en kívül van más fővárosi válogatás?

Urbanista és szociofotók vannak, de alapvetően nem csinálok tematikus Budapest fotókat. Sokat utazom, viszonylag kevés időm van Magyarországra. Budán születtem, ott is éltem, most azonban Pesten lakom, amit, be kell valljak, annyira nem szeretek. A főváros akkor érint meg, ha van hangulatom és társaság hozzá, akikkel közös fotózásokat lehet csinálni. Úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív változás történt az elmúlt években, de Budapest még kicsit keresi a saját arculatát. Nagyon örülnék neki, ha nemcsak a letisztult egyszerűség (értsd: betonsivatag a felújított terek többsége), de az izgalmasság és az élhetőség is szempont lenne a várostervezésnél. Annyi jó magyar művész van, akiknek teret lehetne adni.

Még a 2013-as budapesti árvíz képeit tudom ajánlani, de remélem az nem fog mostanában megismétlődni.

 - N. B.: Milyen géppel dolgozol, mennyi időt szánsz az utómunkára?

Canon EOS 6D-vel dolgozom, de nyugodtan mondhatom, hogy inkább az optika számít. Minden gép egy konzervdoboz, ami fényt rögzít, használd! 15 évig ezeket értékesítettem, ezért pontosan tudom, hogy nem kell túlbecsülni a készülékeket.

Viszonylag sokat utómunkázom, egy képnél ez akár a másfél órát is elérheti. Az elején persze még sokat ülsz a gép előtt, aztán már reflexből mennek ezek a dolgok is.

  - N. B.: A profilod és a portfóliód jelentős részét teszi ki az esküvői- és rendezvényfotózás. Mesélj erről egy kicsit.

Az a baj, hogy az esküvői szakmai ágazat egy kicsit elkorcsosult Magyarországon. Az embereknek nincs olyan vizuális kultúrájuk, hogy különbséget tegyenek a munkák között, ezért elsősorban a pénz számít. Mi a különbség, ha valaki 50 ezret, vagy 250 ezret kér egy esküvői fotózásért?

Tele van az internet a vicces (és/vagy kínos) orosz esküvői képekkel. Nos, csak szólok, hogy vannak ilyenek magyar kiadásban is. Fotós körökben szoktam mondani, hogy amikor esküvői "idény" van, akkor 4,5 millió esküvői fotós van, és 4,5 millió esküvőszervező egy kicsivel több mint 9 milliós lakosságra :) Sokan azt hiszik, hogy ez is olyan, mint egy termékfotózás, holott kellő tisztelettel és alázattal kéne ehhez közelíteni, hisz (jobb esetben) egyszer van ilyen az életben. Persze mindenki valahogy elkezdte ezt a szakmát, de azok maradnak fent, akik fejlődnek.

 - N. B.: Miben vagy te más, milyen koncepcióval dolgozol?

Nem vállalok túl sok munkát, és nem is vagyok túl olcsó. Talán nagyképűnek hangzik, de ez egy jó szűrő. Általában nincs koncepciója a pároknak, akik megkeresnek, de pontosan ezért találkozom velük. Hogy beszélgessünk, megismerjük, felmérjük egymást. Hogy tudjam, mi bennük, mi ebben a számukra nagyon fontos pillanatban az a plusz, amit egy témával meg lehet jeleníteni. Nem szoktam belemenni alkudozásokba, de ha egy pár annyira megfog, hogy nagyon szeretném őket fotózni, akkor elképzelhető, hogy átgondolom az árat. Egyszer kaptam egy olyan kérést, hogy szeretnének 10 kilóval könnyebbnek látszani a képen, nem tudnék-e valamit csinálni? Mondtam, hogy bocsi, de hozott anyagból dolgozom :)

Egy ideje sokat járok Máltára, és mostanában már Ciprusra is, ugyanis egyre többen döntenek úgy, hogy ott kelnek egybe. A helyszín valóban csodálatos, Málta különösen közel áll a szívemhez, jó kapcsolatban vagyok a máltai turisztikai hivatallal.

- N. B.: Embereket vagy tárgyakat fotóznál inkább, leszámítva persze az esküvői tematikát?

Embereket csak nagyon megválogatva. A tárgyak egyszerűek, nem beszélnek vissza, könnyű velük dolgozni. Korábban a magam szórakoztatására oldtimer kocsikat fotóztam, és ennek köszönhetően sokan megtaláltak hasonló munkákkal.

Bede-Fazekas Szabolcs a "Magyar Színház színészei" sorozatból

- N. B.: Mi most a kihívás számodra? Hogy marad friss egy fotós?

Az esküvő mindig az, mert várakozáson felül próbálom visszaadni a pillanatot. Aztán vannak a technikai jellegű kihívások, mint vízalatti fotózás. Előfordul, hogy nagyon nincs kedvem fotózni, volt hogy 3 hónapig félretettem a gépet. Utazással, barátokkal töltődtem. Most a marketing inspirál, a magam arculatának a menedzselése. Célzottan keresek leendő ügyfeleket itthon, de egyre inkább külföldön. 

Köszönjük Gergelynek az interjút, a fent megadott oldalakon tudjátok követni, hogy épp merre fotóz a világban.

Az Index után másodikként itt, a Nagykörút Blogon mutatkozik be az új budapesti városi sport, az urban golf. Többször írtunk már róla, hogy minden olyan kezdeményezéssel szimpatizálunk, ami élővé és használhatóvá akarja tenni a várost, mert a köztér nem azért van, hogy glaszékesztyűben nézegesd. Olyan városunk lesz, amilyenné tesszük, vagy amilyenné akarjuk tenni. Az urban golf pedig szerintünk egy, ebbe az irányba tett jó lépés ütés. Megszólaltattuk a Heavy Balls Urban Golf Club Budapest egyik prominens alakját és alapítóját, Albert Swingert.

A képek a Heavy Balls Facebook oldaláról származnak.

- N. B.: Sokat vártunk erre az interjúra, két és fél hónapot! Először az egyesületté alakulás miatt kértél időt. Mikor kezdtétek ezt az egész urbánus golfozást, és mennyire mérföldkő az egyesületté alakulás? Nehezen ment a procedúra?

A halasztás oka elsősorban az volt, hogy szerettünk volna egy kicsit stabilizálódni, egy fix bázissal kilépni a nyilvánosság elé, nem pedig úgy, hogy fél év múlva már csak páran csinálják az egészet a városban. Mostanra érett meg a dolog annyira, hogy ki merünk állni, nem csak haveri úton terjesztjük az üzenetet, hanem nyilatkozunk is.

Magát a golfozást tavaly augusztusban kezdtük el, kb. hatan és mérföldkőnek gondoltuk/gondoljuk az egyesületté alakulást, bár ez nem egy egyszerű folyamat. Három hónap után kaptunk választ a bíróságtól, és természetesen nem jegyeztek be minket, de küzdünk.

Az egyesületté alakulást azért tartjuk fontosnak, mert így biztosabban tudjuk képviselni magunkat, illetve azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy népszerű legyen egy sport, sokkal könnyebb út, ha mi is nyitottak vagyunk a hatóságok felé és vállaljuk, hogy mi ezt szeretnénk csinálni, akár közösen felállított szabályok szerint is.

- N. B.: Az Indexes videóban elmondod, hogy szeretnétek, ha népszerűbb lenne a sportág, de azért ne legyen túl népszerű. Nyilván ez egyelőre egy underground buli, mondhatni szűk baráti szórakozás. El tudod képzelni, hogy egyszer annyian fognak urbángolfozni Budapesten, hogy már cikivé válik, és abbahagyjátok?

Azt gondolom, hogy az urban golf csak akkor válhat cikivé, ha a világ összes szabaidős tevékenysége azzá válik. Ha égő lesz kimenni bringával az utcára, futni vagy focizni a parkban, akkor urban golfozni is égő lesz.

A túl sok embert inkább arra értem, hogy nagyon sokan érdeklődnek a sport iránt és ezek az arcok általában nálunk jelentkeznek be, kevéssé van önszerveződés. Ezzel a megemelkedett létszámmal az jár, hogy például ha kimegyünk vasárnap ütni valahová, akkor 10-15 ember vár, hogy befejeződjön egy lyuk. Így természetesen unalmassá válik a játék. Örülnénk, ha minél többen lennének, de annak még jobban, ha alakulnának másik csapatok, ők is szerveznének versenyeket, megmozdulásokat stb. Az lenne a legmenőbb, ha kialakulna egy pezsgő urban golf élet Magyarországon, olyasmi, mint például Franciaországban, vagy Németországban, ahol minden hétvégén lehet valahol játszani.

- N. B.: Volt egyáltalán Budapesten korábban ilyen kezdeményezés, részt vettél ilyesmiben, vagy tudsz róla?

Amiről tudok, hogy Debrecenben vannak srácok, akik már régebb óta nyomatják, velük próbáltunk kooperálni, egyelőre kevesebb sikerrel. 

Budapesten amit tudok, hogy voltak próbálkozások, kb. egy éve, aztán együtt kezdtünk el kicsit komolyabban szervezkedni. Jelenleg van egy 6-7 fős nagyon aktív és egy tágabb, kb. 20 fős kevésbé aktív bázis. Minden hétvégén szoktunk kijárni, általában 9-10 fővel.

- N. B.: Honnan jött az inspiráció, külföldi mintákból? Mennyire népszerű az urban golf külföldön?

Az inspiráció abból jött, hogy már többször próbálkoztunk olyan sportokkal, amik kicsit szokatlanabbak, viszont nincs olyan pálya- vagy eszközigénye, mint a mostani tömegsportoknak. Ilyen próbálkozás volt a méta, amit 2 évig csináltunk minden héten, a Margitszigeten, csak sajnos ahhoz, hogy ez pörögjön, kell  legalább 12 ember. Ezt egy idő után nehéz volt összeszedni, ezért felhagytunk vele. Egy kisebb közösséggel elkezdtünk krokettezni, amihez 4 ember is elegendő, viszont összetört a felszerelésünk, és valamiért nem vettünk újat, ezért ez is abbamaradt.

Ezek után gondolkoztam a csajommal valami olyasmin, amit akár egyedül vagy ketten is lehet nyomatni, kb. akárhol. Ekkor jött, hogy vegyünk egy használt golfszettet és járjunk ki teniszlabdával az Orczy kertbe (ilyenkor még nem vágtuk, hogy ez külföldön ekkora dolog). Megvettük a szettet, elkezdtünk kijárni, jöttek a haverok és elég komolyan rákattant mindenki. 2 hét után már mindenkinek volt saját szettje és elkezdtük nyomatni. A szabályokat meg a megfelelő labdát (ami leváltotta a teniszlabdát) ezután kezdtük el felkutatni, illetve felvettük a kapcsolatot német urban golfosokkal, ők is sokat segítettek.

Külföldön egyre népszerűbb a sport, de nincs egy központi szövetség vagy ilyesmi, akik diktálják a szabályokat, inkább organikusan növekszik a dolog, sok kis helyi szabállyal, érdekességgel. Minden urban golfosnak a világon egyetlen közös szabálya van: safety first!, tehát első a biztonság, azt hiszem, ezt nem nagyon kell magyaráznom…

Mivel láttuk, hogy ezt mások jobban nyomatják, meg nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, mint mi, ezért gondoltuk, hogy kimegyünk megnézni, hogy mi van, meg hogy mit kéne. Ennek eredményeként voltunk januárban egy német versenyen, ahol középmezőnyben végeztünk, illetve összehoztunk a csehekkel egy versenyt március végén. Ezek nagyon jók voltak, mindenhol nagyon barátságos arcok vannak, hasonló kattanással mint mi, és ezt nagyon jó látni.

A sportág (jelenleg) legnagyobb eseménye pedig az European Urban Golf Cup, amit harmadszor rendeznek meg idén és Londonban az Olimpiai Parkot sikerült megszerezni a célra. A verseny és a sport nagyságát mutatja, hogy még a londoni polgármester és a BBC is a rendezvény mögé állt.

- N. B.: Volt valaha bármi összetűzés rendőrökkel, közterület felügyelőkkel? Van valami jogszabály, ami alapján a hatóság korlátozhatná ezt sportot?

Tudom, hogy ez ritka dolog, de csak pozitív dolgokat tudok mondani a rendőrökről. Eddig amikor kapcsolatba kerültünk nagyon érdeklődőek voltak és jókat röhögtünk, semmi korlátozás vagy fenyítés nem történt. A biztonságiakkal csak akkor volt gond, amikor valami olyan területre tévedtünk, ami magánterület volt és ott megkértek, hogy menjünk onnan, ami teljesen jogos. Ezt nem úgy kell érteni, hogy bemásztunk valahová, hanem például épületek mellé bepattog a labda és szólnak, hogy ne lendítsünk az üveg közelében, ami teljesen érthető.

Alapvetően az a hozzáállásunk, hogy nem pusztítani vagy provokálni szeretnénk, hanem játszani, ezért ha megkérnek, hogy menjünk valahonnan, akkor nem állunk neki hepciáskodni, meg emberkedni, hanem vagy megértetjük, hogy nem okozunk kárt, vagy elmegyünk. Egyelőre azért az a tapasztalat, hogy elférünk a városban, mint sok más sport is.

Jogszabályról nem tudok, szerintem nem is lesz. Alapvetően ugyanaz a szabály lehet érvényes ránk is mint mindenkire aki köztéren valami labdás dolgot csinál…

- N. B.: Nem tartasz attól, hogy pont a publicitás miatt rátok szállnak?

Szerintem van jobb dolguk is :)

- N. B.: A fellelhető kontent alapján ütöttetek már a Városligetben és az Infoparkban. Voltatok más helyen is a városban? Esetleg van álomhelyszín, ahol mindenképp szeretnétek egyszer játszani?

Sok helyen voltunk már, és ezeket vezetjük is az urbangolfmap.com–on, ahol azokat a helyeket gyűjtik, ahol jókat lehet ütni. Budapesten (szerintem) a legjobb helyek az InfoPark, a Márc 15. tér, a Városliget és a Margitsziget. Ezek mellett voltunk sokszor az Orczy kertben, a Rákóczi téren vagy a Szabadság téren.

Van egy budapesti álomhely, de ezt nem árulom el, hogy hol van, legyen annyi elegendő, hogy sok szobor van ott és egy színház is…

- N. B.: Ez egy teljesen alulról jövő kezdeményezés, gondolom büszkék is vagytok a függetlenségetekre, ugyanakkor az anyagiak miatt nem gondolkoztatok szponzorációban, vagy nem kerestek meg titeket ilyen ajánlattal?

Az a helyzet, hogy nagyon sok mindent nem lehet ezen a sporton szponzorálni, mert veszel használtan mondjuk 2-3 ütőt, darabját 1500HUF-ért, mellé 5 labdát 2000HUF-ért és készen vagy. Csak azért, hogy legyen menő ruházatod, meg mindenféle repitárgyaid, azért meg nem érdemes, azt megcsinálod vagy megveszed magadnak.

Egyébként ez a DIY [Do It Yourself - szerk.] mentalitás elég erős a csapaton belül, többen csináltunk már ütőtartó táskát magunknak, vagy említhetném a saját tervezésű, félreérthetetlen formájú labdatartó zsákjainkat. De minden versenyre készítettünk eddig felvarrókat is saját magunknak, hogy maradjon ezekről emlék. Ezeket a cuccokat általában közös melóval dobjuk össze, minimális költségvetésből. Aki támogatott minket, az is inkább barterben, tehát cserébe mi csináltunk valamit.

- N. B.: Mentek Londonba az Európa Kupára, ahol ti fogjátok képviselni Magyarországot. Mikor lesz a kupa, és hogyan készültök? Milyen eredménnyel lennél elégedett?

A kupa most szombaton lesz (2015. 05. 16.), mi egy 9 fős különítménnyel megyünk, először Magyarországról. Idén 10 résztvevő ország lesz, és mi vagyunk a ”legfiatalabbak”, vannak olyan országok ahol már 6-7 éve nyomják a sportot és rendes válogatóval lehet csak bekerülni az utazó csapatba. Nálunk a bekerülés feltétele (amellett, hogy önköltséges a dolog), az volt, hogy vállaltunk egy közös felkészülést, ami 3 hónap volt és minden hétvégén mentünk ütni együtt kilencen.

A versenyen elsődleges célunk, hogy jól érezzük magunkat, de szerencsére ez közös cél minden válogatottal. Szerencsére a kompetitív faktor viszonylag alacsony a nemzetközi urban golf szcénában…

Ha helyezésekben gondolkozunk, bravúr lenne, ha nem az utolsó helyen végeznénk, de szerintem ez így teljesen rendben van, nekünk már az, hogy megszerveztük a kijutást és beleraktunk fejenként csomó melót+lóvét, az egy nagy dolog!

- N. B.: Elképzelhető lett volna ilyesfajta urbán golfozás mondjuk a 10-15 évvel ezelőtti Budapesten, vagy csak én látom úgy, hogy felnőtt egy generáció, aki máshogy akarja használni a várost?

Érdekes kérdés! Szerintem Budapest egy nagyon élhető város és egyre inkább élhetőbb lesz. Ennek az egyik oka, hogy az emberek elkezdték tudatosabban használni a várost. Erre rengeteg példát tudnék mondani a közösségi kertektől kezdve a kaja-fesztiválokon keresztül az elképesztően jó kerthelységekig. Azt gondolom, hogy ezzel a tudatossággal egy nyitottabb szemlélet is jár, aminek az eredménye, hogy míg a kilencvenes években még a taxisok is meg akarták verni a gördeszkásokat, ma már senki nem foglalkozik velük, nem kergetik őket a rendőrök stb.

A múlttal kapcsolatban nehéz a kérdésre válaszolni, azonban ezt a tudatosságot nagyon hatékonynak tartom és szerintem ezért lehetséges, hogy szinte fel sem tűnik az embereknek, hogy golfozunk valahol, hanem egy ugyanolyan elfogadható alternatíva, mintha például fociznánk vagy tollasoznánk. Természetesen ehhez az is hozzájárul, hogy mi is figyelünk a többiekre, nem használunk szuper-frekventált helyeket, vagy megvárjuk míg elmennek a járókelők. Szerintem ha ez a figyelem fennáll részünkről, csak akkor várhatjuk, hogy mások is elfogadjanak minket. 

- N. B.: El akarok kezdeni holnaptól urbángolfozni: mi a teendő, mit csináljak? 

Be kell szerezni egy-két ütőt, amit, még ha újonnan is vesz az ember, meg lehet úszni 3-4 ezer forintból. Kelleni fog néhány almostgolf labda, amit kicsit bonyolultabb beszerezni, mi például Franciaországból vettük őket, de nem lehetetlen, ennek darabja 400 HUF. Ha ez a beszerzés bonyolultnak tűnik, akkor lehet teniszlabdát vagy más, gyakorló golflabdát használni, de a legjobb az almostgolf.

Ezután mondhatjuk, hogy irány az utca, irány a tér. Megállsz valahol, kinézel egy tereptárgyat és addig ütsz, amíg hozzá nem ér a labda. Innentől kezdve már csak a fantázián és a bevállalósságon múlik a folytatás. Amit fontos leszögezni, hogy eleinte mindenki nagyon béna, ezzel nem leszel egyedül :)

Az interjúért – ami elektronikusan készült – hálásak vagyunk Albertnek, drukkoljatok nekik a kupán, és kövessétek őket Facebookon és a saját oldalukon. Ha meg kedvet kaptatok, akkor hajrá, ragadjatok ütőt, tiétek a város.

Addig is egy kedvcsináló videó a londoni európa kupához!

2014 decemberében láttam Vágó Rita önálló kiállítását a Casati Art Corner galériában, és rögtön készítettem is jegyzetet, hogy miről kéne beszélgetni. Öt hónappal később sor is került a beszélgetésre, ami olyan volt, mint Rita alkotásai: izgalmas, érdekes, és szép.

- N. B.: Az ilyen interjúk mindig az életrajzzal kezdődnek,, honnan jössz, miért ezt csinálod, miért így stb. ? Mondj valami olyasmit, ami nincs benne az életrajzodban, de fontos számodra, egy érdekes történetet!

Egy szemesztert töltöttem Velencében Erasmusszal, ez idáig még kikövetkeztethető. Velencébe azonban nem turistaként kell menni, hanem ott élni kell, hogy megtapasztald: a művészet mindennapos, természetes dolog. A város legkisebb kollégiumában laktam, a Giardini (Velence legnagyobb kertje) mellett. Volt ott egy VIP szoba, amit azért hívtunk így, mert volt erkélye. Egyik reggel szokásosan kiálltam a tejes kávémmal, amikor is a szemben lévő ház erkélyén ugyanígy megjelent egy operaénekes úr, és elkezdett gyakorolni, alatta pedig elhaladt egy "Musica" feliratú csónak. Mesebeli volt. 

A másik történetem egy kicsit a mentalitásról szól. Az utolsó hónapban találtam meg a város legjobb, turisták elől eldugott kávézóját. Általában idős olaszok kávéztak, boroztak, újságot olvastak ott. Egyszer csak megjelent menyasszonyi ruhában egy lány, mellette pedig egy rikító citromsárga öltönyös idősebb férfi, utóbb kiderült: a leendő após.

Nemsokára jött ­– teljesen kiborulva – a kb. 40 fős násznép, hogy hova tűntek, mert várják őket a templomban. Ők nyugodtan felálltak, és azt mondták: "Ne aggódjatok, csak egy kávéra jöttünk ki."

- N. B.: Ha így el vagy látva emlékezetes sztorikkal, akkor mondj még egyet, ami viszont téged jellemez!

Az életemben elég sok extrém dolog történik, értsd úgy, hogy nagyon elüt az átlagostól. Alapjáraton is szeretek meséket kitalálni, de sok esetben egyszerűbb is, mint elmagyarázni, hogy valójában mi, vagy miért történt velem, mert inkább elhiszik az egyszerűbb történetet, mint a valóságot. Ehhez járul még az, hogy ha taxizom, akkor nem szeretek beszélgetni a sofőrrel, ők viszont valamiért égnek a vágytól, hogy beszélgessenek velem. Ilyenkor gyakran fiktív foglalkozást találok ki, hozzávaló élettörténettel. Ha azt látom, hogy elhiszik, és vevők rá, akkor még jobban belejövök. Így leszek például dél-amerikai dzsungelkutató vagy balerina.

Ha pedig kiszálltam a kocsiból, a taxis megkapta a "nap sztoriját", én pedig egy jót szórakoztam :)

- N. B.: Egy kicsit akkor most félek, hogy mit is kérdezzek ezután pontosan, de azért nézzük a szokásos pontokat. Már a Kisképző [Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola] alatt, vagy csak utána kezdtél sminkeléssel foglalkozni, aztán (vagy közben?) jött Pécs? Rakjunk rendet a kronológiában. 

Közhelyesen hangzik, de tényleg már általános iskola hatodik osztályában eldöntöttem, hogy festő szeretnék lenni, emellett a biológia is érdekelt az állatszeretet miatt. Az érettségi évében végeztem el a sminktanfolyamot Sipos Zitánál, aki az egyik legnagyobb sminkmester ma Magyarországon. Vizsga nem volt, de a tanfolyam szinte rögtön átcsapott versenyekbe, és hirtelen azt vettem észre, hogy ott vagyok előbb a chicagói, majd a párizsi világbajnokságon. Óriási megtiszteltetés volt, hogy a mester felkért a csapatba, rengeteg munkám volt benne.

A testfestés is itt jött a képbe, ugyanis ez volt a másik induló kategória a kifutói smink mellett, és gondoltam, ha már festeni szeretnék, akkor ezt is jó lesz elsajátítanom.

- N. B.: Azóta is foglalkozol testfestéssel?

Aktívan kevésbé, néha-néha vannak megrendelések. Legutóbb egy rendezvényen kellett festményeket megjelenítenem modelleken úgy, hogy azok életre keljenek a mozgásban, nagyon látványos volt.

- N. B.: És akkor jött az egyetem.

Persze én is a pesti Képzőre jelentkeztem, sajnos nem vettek fel, így maradtam még egy szakmai évet a Kisképzőben. Tudni kell, hogy a Képzőre való bejutásnál csak a gyakorlat számít, nem az érettségi pontszámok. Ez a felvételi folyamat akkor akár 1 hónapig is eltarthatott. A következő évben az első fordulóban kiszórtak, amit a mai napig nem értek. Pécsre viszont felvettek maximális pontszámmal. Szerettem Pécsre járni, szükségem volt a nyugalomra, ráadásul mielőtt a kar beköltözött volna a Zsolnay Negyedbe, a hangulat valami csodásan felszabadult volt. Miközben mi a szabadban rajzoltunk vagy festettünk, az épület ablakaiból hallhattuk, ahogy a zenészek gyakoroltak, nagyon inspiráló közeg volt. Aztán jött a velencei szemeszter, és az ottani nyüzsgés után nem tudtam volna huzamosabban Pécsett maradni. Ki akartam költözni Firenzébe grafikusnak, de szóba jött Milánó és a sminkszakma is, végül aztán kaptam állást Budapesten, és most is itt vagyok! 

- N. B.: Hol vagy Budapesten?

Nagyon sok helyen laktam már Budapesten, de most Józsefvárosban vagyok, méghozzá pont abban a lakásban, ahol 5 éves koromig is éltem.

- N. B.: Hogy és hol dolgozik egy képzőművész a városban?

Jobban szeretek kávézókban dolgozni, mint otthon. Inspirálnak a beszélgetések, amit hallok, új emberekkel lehet megismerkedni. Egyik alkalommal így lett 2 kislány tanítványom. Origami liliomokat hajtogattam egy kávézó teraszán, amikor odajött egy férfi, hogy mással is foglalkozom-e, mert rajztanárt keres a lányainak. Persze itt nem csak a rajzot kell érteni, hanem mindenféle kreatív, fejlesztő foglalkozást.

- N. B.: Nekem is szükségem lett volna gyerekként egy ilyen kreatív fejlesztő foglalkozásra, mert borzasztóan nem tudok rajzolni.

Kisgyerekekkel is foglalkoztam, de alapvetően nem vagyok rajztanár. Sokszor azt tapasztalom, hogy csak fel kell szabadítani az embereket. Volt egy idősebb tanítványom, művészeti egyetemre akart felvételizni, de nem ment neki a rajz. Látszott, hogy haragudott a papírra. Felismertem, hogy itt precíz óvatoskodással, technikával semmire nem megyünk, úgyhogy azt mondtam neki: rajzold meg életed legrosszabb rajzát! Ne törődj semmivel, éld ki a dühödet! Fantasztikus lett, amit csinált!  

- N. B.: Milyen munkáid vannak mostanában?

Többször dolgoztam most reklámügynökségeknél egy-egy projekten, kisebb arculatokat és üzletdekorációkat is készítettem, jelenleg egy nemsokára nyíló pékség-lánc látványán dolgozom, vidám tornázó zsemléket és boldog pereceket rajzolva :)

4 könyvet is illusztrálok most, illetve hármat biztosan, ez most minden időmet kitölti. Szathmáry Gábor életrajzi novelláskötete az egyik, már dolgoztam együtt az íróval az előző kötetén. A második könyv lehetősége egy kiállítás-megnyitón érkezett, ahol megismertem  egy brazil könyvkiadót, aki oda-vissza volt a rajzaimért, elérhetőséget cseréltünk, és jött a munka! Portugál mesekönyv, épp a szerző döntésére várunk. Ezen kívül van egy Füredi Tamás verseskötet is, valamint egy fantasy regény-trilógia. A szerzők nehezen fogadják el, hogy az illusztráció társművészet, nem pedig alárendelt szerepű valami, kiegészítés, emiatt vannak néha félreértések.

A mesekönyv illusztrálás mindig nagy vágyam volt, most kettő is lett belőle. Tus, akvarell, nagyon fogom szeretni. Ezeket sokkal fontosabbnak tartom, mint a különböző tenderes vagy storyboardos munkákat, csak némi egzisztenciális állandóságra is jó volna szert tenni. Úgy érzem, hogy ez az év az alkotás valós kibontakozásáról fog szólni nekem.

 - N. B.: Említetted az állatszeretet, tartasz esetleg állatot itt a pesti betondzsungelben?

Nem is egyet. 1 kaméleont (Panton), 1 leguánt (Falcor), 2 madárpókot (Oktogon és Matiné), és 1 keverék kutyust (Borsó).

- N. B.: Most már értem miért mondod a taxisoknak, hogy dzsungelkutató vagy. Szinte már csak a macska hiányzik a felsorolásból, hogy kisállat simogatót nyiss.

Sajnos a cicaszőrre allergiás vagyok, csak kutya és egzotikus állatok. Szeretem a sárkányokat.

- N. B.: Az emberek többsége egy kaszáspóktól is frászt kap.

A pókoktól nem tartok, de kiskoromban a varrógéptől sokáig féltem. Volt egy rossz álmom, hogy átvarrtam az ujjam, de jelentem ezt leküzdöttem, így most már varrni is szoktam, sőt nagyon szeretek. 

- N. B.: Miben más számodra a grafika, mint a festészet?

Tartok egy kicsit a hófehér papírtól. Ha nincs koncepció a fejemben, akkor nem tudom elkezdeni. Ilyenkor telefirkálom a papírt és a kuszaságba látok bele dolgokat. Szerintem firka és koncepció nem zárják ki egymást.

Komolyabb kiállításra természetesen mindig van koncepció, de a kiállítási anyag nem mindig tudatosan gyűlik össze. Rajzcsaládok alakulnak ki, kapcsolódnak egymásba.

Ha a legelvetümeltebb grafikáimat rajzolom, akkor olasz operákat hallgatok. A vázlat nélküli tusrajzban ugyanaz a feszültség van meg, mint a klasszikus zenében. Ha egy vonal félrecsúszik, akkor bukik az egész. Nincsen rontási lehetőség, mert összeomlik az egész rendszer.

Hangulatában mégis összekapcsolódik a két műfaj. A festészet más mint a grafika, abszolút felszabadult játék számomra az előbbi, belemerülni a színekbe, kézzel-lábbal benne lenni az anyagban (szó szerint!). Ha rajzolok, van egy finom érdességű papír, a tus, szinte mint egy meditáció, megszűnik a világ, egy imádság, egy más szint.

Szeretem az élénk színeket, de ha festek, akkor inkább a pasztell színekkel dolgozom. A "tavaszi köd" színeivel.

 - N. B.: Hol lesz legközelebb kiállításod?

Dolgozom azon, hogy a Faur Zsófi Galériában legyen egy, bízom benne, hogy nyár végére sikerül, az anyag már összeállt. Önálló kiállításom festményekből még soha nem volt, úgyhogy ez különösen izgalmas.

- N. B.: Esetleg ebben a témában is akad egy extrém történet?

Életemben egyszer „hamisítanom” kellett magam. A Kazinczy utcában volt kiállításom, ahonnan ellopták az egyik képemet, amit ráadásul már odaígértem valakinek. Sokkal kínkeservesebb volt és tovább tartott a másolat elkészítése, mint az eredeti megalkotása.

- N. B.: És ha nem festés, akkor mi?

Biciklivázakat is szoktam festeni (jó-jó, ez is festés), de érdekel a könyvkötészet is. Szeretek kilépni a síkból, készítettem már sakkfigurákat, falámpát a tavaly decemberi Casati Galériás kiállításra (sokan észre se vették, azt hitték, hogy a helyhez tartozik). Akarok majd egy főzős blogot arra a tematikára felfűzve, hogy "Nincs itthon semmi, de főznék".

Az interjú április 12-én készült. Ez itt Rita saját oldala, itt találtok még több képet.

- N. B.: Annyit találtam rólad így hirtelenjében, hogy fiatal (28) grafikus vagy, Photoshoppal hozod létre ezeket a kollázsokat, és hogy szereted Budapestet (nyilván). Tehát nincs még veled tele az internet, de azért elég szép rajtot vett a Budapest régen és most. Mikor kezdted, mikor készültek az első kollázsok, mikor volt az "áttörés", amikor címlapokra kerültél (hogy aztán én is interjút készíthessek veled)? 

Grafikusként végeztem még 2010-ben, de manapság ez elsősorban hobbi. Jelenleg a tömegközlekedésben dolgozom. 2007-08 között kezdtem fotózni, de komolyabban inkább 2012-től, amikor lett egy tükörreflexes gépem. Az első ilyen jellegű sorozatom 2013-ból való, de azokat sehol nem publikáltam, csak a magam szórakoztatására készültek. 2013 végén aztán létrehoztam a Budapest régen és most oldalt, ahová az egyre szaporodó képeket felpakoltam.  Az áttörésre egészen az elmúlt hetekig várni kellett, mikor is az Urbanistának hála, szélesebb közönség elé is eljutottak a munkáim. 

Margitsziget, Hajós Aflréd Sportuszoda

- N. B.: Őslakos budapesti vagy? Mik a kedvenc környékeid?

Őslakos vagyok, mindig is itt éltem. Nagyon szeretem a szűkebb és tágabb értelemben vett belvárost, a Városligetet, parkokat.

Belgrád rakpart

- N. B.: Honnan és mi alapján válogatod össze a régi képeket? A "mai" képeket te csinálod? Milyen géppel dolgozol?

A fortepan.hu gyűjteménye nagy segítségemre van. A legtöbb képet az alapján válogatom, hogy ma arról a helyszínről fizikailag lehetséges e fotót készíteni. Nincs e a felvétel készítésének helyén épület, fa, egyéb tereptárgy, ami akadályozna. Általában így 10-ből 3-4 fotó azonnal kiesik.

Jelenleg egy Nikon D3200 géppel dolgozom, 18-55-ös objektívvel. 

Dob utca és Akácfa utca kereszteződés

- N. B.: Mi adta az ötletet és a lelkesedést? Ismerted korábban Kerényi Zoltánnak az "Ablak a múltra" vállalkozását?

Mivel szeretem a történelmet, az építészetet, a földrajzot és a közlekedést, így kézenfekvő volt, hogy ilyesmi hobbit válasszak, ezeket összegyúrjam egybe. Ismerem az “Ablak a múltra” képeket, anno ezektől a képektől függetlenül kezdtem alkotni (akkor még nem láttam Zoltán egyik képét sem). Utána persze inspirált, mert láttam, hogy tetszik a közönségnek.

Margit híd, pesti hídfő

- N. B.: Miért kell összekötni a "régen"-t a "most"-tal?

Szerintem nem árt, ha az emberek tisztában vannak a lakhelyük múltjával, illetve hogy az évtizedek során hogyan változtunk mi, emberek. Hogyan változott körülöttünk a város, akár negatív, akár pozitív irányban. A módszeremmel talán még izgalmasabbá lehet tenni a képek böngészését, az összehasonlítást. 

Ferenciek tere

- N. B.: Olvasom, hogy egy ilyen kép elkészítésében akár 5-6 óra munka is van. Hogy dolgozol? Egyszer csak nekiülsz, és addig gyúrod Photoshopban a két képet, amíg az kész nincs, vagy eloszlik ez a munka és részletekben csinálod meg?

Változó. Van mikor leülök és addig nem állok fel, míg kész nincs. Vagy napokig visszajárok egy képhez. Függ a hangulattól, a kép “nehézségi szintjétől”, a rendelkezésre álló szabadidőtől.

Damjanich utca, villamos kocsiszín és trolibusz garázs (ma szupermarket)

- N. B.: A képeiden hangsúlyos szerep jut a közlekedésnek, a közlekedési eszközöknek - legyen az léghajó vagy villamos -, hisz ezeken látszik igazán markánsan a változás. Maradsz ezen a vonalon, vagy más témákon is gondolkodsz? Esetleg nem véletlen a vonzódás a közlekedéshez?

“Szakmai ártalom”, hogy sok képen szerepelnek villamosok, egyéb járművek. Ugyanakkor a város múltja miatt ez megkerülhetetlen is. Ez a vonal biztosan meg fog maradni, emellé viszont szeretnék bevenni családiasabb életképeket is. Esetleg egy régi bérház gangján készült régi-új képekkel, munkahelyi fotókkal.

Rákóczi út

- N. B.: Szeretünk visszanézni a múltba, mert Budapest múltja is rendkívül érdekes és gazdag, de ha egy kicsit előre tekintünk, akkor te hogy látod, vagy hogyan látnád szívesen Budapestet tíz-húsz-ötven év múlva?

Bízom benne, hogy pozitív irányba tart a fejlődés. Fontos, hogy amiket építünk, fejlesztünk azokat ne hagyjuk pusztulni. A folyamatos karbantartás nagyon fontos, legalább annyira, mint egy építkezés. Én szeretnék még több parkot látni, irodaházból már van elég.

Nyugati pályaudvar

- N. B.: Gitározol egy zenekarban, mondanál erről valamit? A cél, hogy olyan sokoldalú legyél, mint Bruce Dickinson? :)

Pontosítanék: gitározom otthon. Jelenleg nincs zenekarom, de tervezgetem. Bruce Dickinson az egyik példaképem, így igen. Szeretnék sokoldalú lenni. Bízom benne, hogy jó úton járok. :)

Blaha Lujza tér, 1956

- N. B.: Ha nem Budapesten, akkor hol élnél?

 Prága, London, Monaco, Genf, New York.

 Szabadság híd, hidroplánkikötő

Köszönjük az interjút Marcinak, ami elektronikusan készült. Még több képért kövessétek őt Facebook-on.

Nem járok sajnos túl gyakran a Füvészkertben, talán ha évente kétszer. Viszont akkor mindig újra megtapasztalom, hogy ez a város egyik legszebb menedéke, amit elhelyezkedése is különlegessé tesz. Ha épp nem is vagyok ott, akkor is mindig megcsodálom Demeter Károlynak, a Füvészkert fotósának műveit, s úgy éreztem most már pont itt az ideje őt is megszólaltatni. Szabadkozott, hogy nem a szavak embere, úgyhogy kértem tőle képeket is.

- N. B.: Melyik a kedvenc évszaka a kertben, és miért?

A tavasz és az ősz, mert ilyenkor a leglátványosabb a kert.

- N. B.: Mióta fotózza a Füvészkertet? Mikor szerette meg a fotózást, hol tanulta?

2009-ben kezdtem dolgozni a Füvészkertben, így azóta fotózom a kert szépségeit.Az első fényképezőgépem egy Zenit volt,14 éves koromban kaptam.

A fotózással ekkor kezdem ismerkedni, a fekete-fehér laborálás alapjait Hámos Gusztávtól tanultam, aki rövid ideig kollégiumi társam volt. Fiatal koromban 2 évig a MAFILM-nél is dolgoztam mint világosító, ez is jó iskola volt.

- N. B.: Valószínűleg a kertben készült természetfotói a legismertebbek, de foglalkozik más témákkal is? Ha igen, melyek ezek és miért pont ezek?

Természetesen a Füvészkertben fotózom a legtöbbet, itt pedig adja magát a téma. Ha nem a kertben fotózom, akkor leginkább az állatvilágból keresem a modelljeimet. Másik kedves témám a modern épületetek üvegfelületein visszatükröződő régi házak - néha elég bizarr - látványa.

- N. B.: Mitől lesz minden évben szép az, hogy kinyílik egy virág, vagy egy béka felmászik egy ágra? Egy idő után ez is csak rutin és technika kérdésévé válik, vagy más a viszony a természettel?

Persze van benne rutin és technika is, de mindig csodálatos, ha megszületik valami, és minden kép egy adott pillanat megfogalmazása. Ezt nem lehet megunni.

- N. B.: Milyen géppel dolgozik? Mi a véleménye a digitális kontra analóg „háborúról”?

Egy Nikon D90-es géppel dolgozom. A “háború” eldőlt, a digitális nyert, de sokan használnak még analógot. Az a legjobb, ha mindenki megtalálja a neki megfelelő technikát, és igazán az számít, hogy jó képek szülessenek.

- N. B.: Amikor gyerekként olvasta A Pál utcai fiúkat, gondolta valaha, hogy itt fog dolgozni? Milyen érzés volt a kert munkatársaként felidézni Molnár Ferenc regényét?

Mikor az iskolában kötelező olvasmány volt a Pál utcai fiúk, én éppen búvár szerettem volna lenni. Persze azért megérinti az embert, hogy egy ilyen híres regény helyszínén tölti napjait, bár a mű megszületésekor a kert 10 hektáros volt, ma csupán 3.

- N. B.: A kert oldalán látható képeknél döntő többségben vannak a makrók. Ezeket Ön válogatja ki, vagy átmegy még egy szűrőn? Mennyi utómunkát szán egy képre?

A képeket én válogatom, a kollégáim a növények megnevezésében segítenek, mivel nem vagyok kertész. A képek között vannak makrók, de a többségét én növény portrénak nevezném. Az utómunkálatokat igyekszem a minimálisra csökkenteni, de a kötelező rutinokat nem lehet megúszni. Vannak olyan képek is, amiket utómunkával teszek izgalmasabbá.

- N. B.: Ha szabadon, megkötések nélkül választhatna, hogy mely várost, tájat és ember(eke)t fotózza, akkor melyek lennének ezek?

Prágát turisták nélkül, és Új-Zéland is tetszene. Az emberek fotózása nem az én világom.

- N. B.: Bár sokan járnak a Füvészkertbe, olyan érzésem van, hogy sokan itt is a gyors és azonnal ható élményt várják. Mit tanácsolna nekik, hogy ez egy mélyebb, szebb és valósabb tapasztalat legyen? Milyen szem és hozzáállás kell ahhoz, hogy valaki akár minden nap, vagy hétről-hétre élményként élje meg a százéves fákat Józsefváros és Ferencváros határán?

Talán a legfontosabb, hogy nyugodtak, kíváncsiak és befogadóak legyenek.

- N. B.: Nemrég jött ki egy felmérés, hogy Budapest a 10. leginkább fotózott város a világon. Mi erről a véleménye, hogy látja Budapestet fotós szemmel?

Szerencsémre elég sok helyen jártam a világban, és tényleg Budapest az egyik legszebb város. Egy szépséges szörnyeteg.

Az interjú elektronikusan készült, amit ezúton is köszönünk Demeter Károlynak. A képeket az alkotó beleegyezésével közöltük, ami az ő válogatása. Ha több képet szeretnétek látni, akkor keressétek fel a Füvészkert Facebook oldalát, vagy nézzétek meg nyilvános fotóit a saját oldalán.